KEANE - Egy titokzatos együttes nem titkolt története

onadayliketoday

Tonbridge démonai...

2020. július 31. - onadayliketoday

Jó ideje már, hogy érintetlenül hagytam ezt a blogfelületet... ...azóta megjelent az együttes legújabb nagylemeze "Cause And Effect"  címmel, majd - ahogy az ilyenkor lenni szokott - ismét kezdetét vette egy nagy, világot átívelő turné...

...ha pedig nem jön közbe az ominózus világjárvány, lassacskán arra készülhetnénk, hogy a Sziget Fesztiválon lássuk viszont a bandát.

Az élet (és a sztori) mindenesetre halad tovább a maga útján és ki-ki követi a eseményeket a maga módján... ...én pedig -őszintén szólva- nem éreztem különösebb késztetést arra, hogy beszámoljak az aktuális fejleményekről.

...maradt azonban valami, amivel talán még tartozom ennek a történetnek... 

 

Mítoszok és démonok

 

 A Keane 2004-es debütálásával egy ideig úgy tűnt, igazi zenetörténeti tündérmese veszi kezdetét... Megkapó dallamok, egyedülálló énekhang, nyomában kirobbanó siker, nívós zenei díjak és rekordméretű lemezeladások...  A brit popzene új reménységei ráadásul afféle "mintazenekarként" léptek be a brit köztudatba. Három jó házból való fiatal, ennek megfelelő iskolázottsággal és neveltetéssel... Három újdonsült sztár, akiknek nincsenek allűrjeik, mi több, botrányaik sincsenek... Nem borzolják a kedélyeket szaftos nőügyekkel, vad tivornyákkal, vagy egyszerűen "csak" - a szakmában "megszokottnak számító" - drog- és alkoholproblémákkal... Kulturált nyilatkozatokat tesznek és összességében úgy viselkednek, ahogy az bárki számára elfogadható.   Az "álomzenekar" mítosza sokáig megingathatatlannak látszott...

2006 őszén azonban valami megváltozott... A  The Sun című bulvárlap fotósa a Priory Drogrehabilitációs Központ környékén kattogtatott, hogy lencsevégre kaphassa az akkor épp az intézményben gyógyuló Peter Doherty-t, a The Libertines vezéralakját... ..ám arra, hogy "két legyet is üt egy csapásra" valószínűleg maga, a fotós sem számított... 

...a Doherty körül ücsörgő alakok egyikében ugyanis egyértelműen felismerhetővé vált képein a Keane frontembere, Tom ChaplinA fotóból címlapsztori lett, a brit médiában pedig egy csapásra központi kérdéssé váltak az énekes drogügyei. Elkezdődtek a találgatások, majd az együttes tagjai is nyilatkoztak a témában... A tagok elmondták, hogy Tom pályafutásuk kezdeteitől drog-és alkoholgondokkal küzd, ezek problémák pedig ekkorra öltöttek olyan mértéket, hogy elkerülhetetlenné vált a terápia.

("Tom Chaplin drog-pokla" -  egy magazin címlapján, 2006 novemberében)

scan0007.jpg

 Tom az eset kapcsán bűnbánó nyilatkozatokat tett, elnézést kérve mindazoktól, akinek "csalódást okozott"...majd később hozzátette, hogy évek óta küzd "démonaival" ezzel együtt pedig nehezére esett a hírnévvel és a sikerrel való megbirkózás. 

A rajongótábor- és a sajtó egy része előtt azonban - úgy tűnt, - nincs bocsánat... Többen nyilvánosan is hangot adtak az énekesben való csalódásuknak... Mások (akárcsak Tom Meighan, a Kasabian frontembere) szerint az egész "sok hűhó semmiért", puszta kitaláció, csakhogy az együttes felhívja a figyelmet az aktuális lemezére. Karikatúrák, bántó hangvételű cikkek jelentek meg az eset kapcsán, helyenként csúnyának/kövérnek/szerencsétlennek titulálva Tomot...

Az úgynevezett "közvélemény" végül a zenészélet, a hirtelen jött siker és hírnév velejáróinak tudta be az énekes problémáit...  ...ám később, egy 2007-ben adott interjú már érzékelteti, hogy a képlet korántsem ilyen egyszerű. A Keane mosolygós frontembere, - aki ekkor már hosszú ideje mentális betegségekben szenvedett - célzásokat tesz rá, hogy problémájának gyökerei gyerekkorára (vagyis a hírnevet jócskán megelőző időszakra) nyúlnak vissza... ...ekkor derült fény arra is, hogy tonbridge-i diákévei alatt jelentkeztek első pánikrohamai, melyek idővel egyre erősödő függőségbe fordultak át.

...de hogy hogy történhetett mindez egy ilyen "jó családból való" fiúval, akinek szinte "mindene megvan", amiről sokan csak áhítoznak... ...aki látszólag pazar és kifogástalan gyerekkort tudhat maga mögött? 

    Tonbridge - avagy a név kötelez

 

...amint az a rajongók számára már ismeretes, az általános iskola elvégzése után az együttes mindhárom alapító tagja a Kent megyei Tonbridge School padjait koptatta. Az intézmény neve gyakran felmerül velük kapcsolatban, részben talán azért, mert Anglia egyik leghíresebb magán-középiskolájáról van szó... ...másrészt pedig, mert az iskolához köthető időszakban pecsételődött meg igazán a három fiú barátsága, alapot teremtve ezzel a későbbi együttesük megalapításhoz. ...végül, de nem utolsósorban Tonbridge volt az a hely, ahol a fiúk nagy valószínűséggel megismerkedtek az együttes  titokzatos névadójával, Cherry Keane-nel... 

Az iskola - amint arra a neve is utal - , Tonbridge városában, az "Anglia kertjének" is nevezett Kent megyében található. Az ország egyik legnagyobb múlttal rendelkező magániskolája 1553-ban-ban alakult és körülbelül a múlt század második felétől formálódott olyanná, amilyennek ma is láthatjuk. Közel százhatvan hektárnyi terület felé tornyosuló oktatási központ, amely kiterjedt sportközponttal rendelkezik. Az iskola egykori diákjáról, E.M.Forster-ről elnevezett színháza mellett számos, rendkívül jól felszerelt auditóriumot és előadásszínházat állít rendelkezésre hallgatói számára. ...mindezeken kívül saját kápolnával és egy kiterjedt gyűjteménnyel bíró könyvtárat is magába foglal a patinás épületkomplexum.  

 (A Tonbridge School madártávlatból - Forrás: tonbridge-school.co.uk)

tonbridge-school-velikobritaniya-ryadom-s-londonom-16_1.png

  Az intézmény évszázadok óta különösen kiemelkedőnek számít a sport tekintetében. 

Nemzetközi krikett- és rögbi versenyeken arat sikert rendszeresen saját csapataival és országos bajnokságoknak is helyet ad.  Sportlétesítményeit - többek között - olyan rangos eseményekhez  használták fel hivatalos edzőközpontként, mint a 2012-ben megrendezett olimpia.

(Krikett-meccs a Tonbridge School egyik pályáján - Forrás: moviemarkersguide.com)

unnamed.jpg

 

Tonbridge School. 

...egy iskola, megannyi szülő álma, ahová generációk óta arisztokrata és más tehetős családok szánják gyermekeiket... 

Egy hely, ami a "nagybetűs jövő" ígéretét jelenti s ami belépőt jelenthet akár a legkiváltságosabb berkekbe... 

...iskola, amelynek számos brit-, vagy akár nemzetközileg is elismert híresség; politikus, művész, tudós, sportoló, üzletember és vallási vezető került már ki a kapui közül. 

Az iskola, amelynek már kezdeti éveiben neves diákok koptatták padjait, akárcsak George Austin - Jane Austin írónő édesapja - és számos korabeli híresség... 

  (A Tonbridge School George Austin diákéveinek idején - 1800-as évek közepe, Forrás: oldtonbridgean.com) 

tonbridge_old_judde.png

Idilli diákparadicsom - mondhatnánk - ahol minden adott a felhőtlen diákévekhez... ...ám azt talán kevesen gondolnák, hogy ennek a "diákparadicsomnak" - csakúgy, mint a legtöbb hasonló intézménynek - van egy, idillinek a legkevésbé sem mondható "arca"...

 

"Süllyedj, vagy ússz!"

 

 A világ bentlakásos iskolái közül az angliai intézmények történelme nyúlik vissza legmesszebbre. Egyes források szerint akár ezer évre  is tehető az angol bentlakásos intézmények múltja. A kezdeti időszakban alakult ki a szokás, mi szerint a tehetősebb családok messzire küldték fiaikat, hogy azok "világot lássanak", s egy idegen családnál szerezve élettapasztalatokat, bővüljön a látókörük. Később ezen ideológia mentén alapították meg az első bentlakásos iskolákat, azaz a "boarding school-okat".

Az iskolák kezdeti elsődleges célja egyfajta utánpótlás-nevelés volt. A Brit Birodalom élére szerettek volna olyan társadalmat biztosítani, amely képes fölénybe kerülni más nemzetek társadalmaival szemben... ezért is igyekeztek Nagy-Britannia élére kifogástalan műveltségű, hívő és a hazához hű utódokat  kinevelni. ... s hogy mindezt biztosítsák, az iskolákban sajátosan működő, zárt és szigorú rendszert alakítottak ki, generációról generációra öröklődő szabályrendszerrel. ...sok helyen - csakúgy, mint a tonbridge-i iskola esetében - a mai napig ezek közé szabályok közé tartozik például a koedukációtól való tartózkodás.

A hasonló iskolák többségét jellemzően kizárólag fiúk látogathatják, ám - ha kis számmal is - akadnak kizárólag lányokat nevelő iskolák is.  ...míg egyes intézmények már akár 7-8 éves kortól fogadnak bentlakó hallgatókat, a Tonbridge School esetében az alsó korhatár 13 év. A tanulók többnyire az iskolát körülvevő épületekben, az úgynevezett "boarding house-okban" vannak elszállásolva. A tonbridge - i boarding house rendszer pedig nem kevesebb, mint nyolcszáz fiú egy időben történő elhelyezésére alkalmas.

   (Egy tonbridge-i boarding house, azaz a Hill Side House, ami egykor Tom Chaplin és Tim Rice-Oxley otthonául is szolgált. Fotó: tonbridge-school.co.uk)

 houses-thumbnails-boardinghouse_hillside-300x300px.jpg

 

A boarder - létnek azonban vannak olyan adalékai is, amiről aligha illik szót ejteni Britanniában, különösen nem a felsőbb osztály köreiben. ... - talán ezért is fordulhat elő, amire Nicolas Tucker  utal "A vezető osztály titkai, bűncselekményei és beiskolázása" című   cikkében. A 20. századi angol írók egyfajta romantikus fantáziavilágban tüntetik fel Anglia bentlakásos iskoláit, ami Tucker szerint meglehetősen távol áll a valóságtól. ...s míg a lányiskolák esetében inkább csak humoros mendemondák maradtak fenn az utókor számára, a fiúiskolákról szóló beszámolókat már kifejezetten aggasztónak tartja. Az író szerint számos iskola a "pedofilok vadászterületeként" él a mai köztudatban, ám az egykori diákok a nélkülözés és kegyetlenkedések egyéb formáiról is beszámoltak - írja cikkében Tucker.   

Az 1800-as években született regények írói szinte kendőzetlen őszinteséggel tárták fel a - gyakran megbotránkoztató - tapasztalataikat könyveik hasábjain.  Thomas Hughes "Tom Brown iskolásnapjai" című regényében apja készíti fel a a főszereplő Tomot az iskolaévek alatt várható szenvedésekre. Rudyard Kipling "Stalky & Co" című könyvében az iskolai megtorlásokat, kegyetlenkedéseket nevükön nevezi, bemutatva ezek típusait és brutalitását. Charles Dickens is kritikusan ír egykori korrupt iskolájáról, "Nicholas Nickleby élete és kalandjai"  című regényében. Az egyik legnagyobb erejű műnek pedig F.H. Anstey könyve, a "Vice Versa" számít, amiben az író totalitárius rezsimhez hasonlítja a bentlakásos fiúiskolákban működő rendszert. 

A diákok nehézségeinek egy részére azonban a kortárs írások is egyértelmű utalásokat tesznek és ma már se szeri- se száma a boarding school-ok létjogosultságát megkérdőjelező cikkeknek sem...

"A bizonytalanság, a félelem, a rettegés intézményei ezek" - írja a bentlakásos iskolákról szóló cikkében George Monbiot újságíró, aki maga is hasonló intézményekben  eltöltött éveket tud maga mögött. Két dolgot biztosan megtanul az ember ezekben az iskolákban - írja cikkében - az egyik, hogy ne bízzon a szeretetben, a másik, hogy segítséget kérni gyengeség.

Monbiot szerint a benti élet leginkább a "süllyedj, vagy ússz" elvén alapul, ami néhány esetben akár szó szerint is értendő... Az újságíró máig emlékszik azokra esetekre, amikor diákok úszni nem tudó társaikat hajították hűvös időben az iskola fűtetlen medencéjébe. Monbiot rávilágít arra is, hogy a problémákat sokszor maguk a nevelők is súlyosbítják, akik gyakran teljes közönnyel kezelik a diákok túlkapásait.

 A legtöbb hasonló iskolában és pártolói körében a mai napig él egy - a többség számára ma már valószínűleg bigottnak  és elavultnak tűnő feltételezés, mi  szerint   "szenvedés nemesíti a lelket". A The Guardian publicistája szerint utóbbinak valójában pont az ellenkezője történik, az iskolai kegyetlenkedések pedig sok esetben olyan életre szóló traumát okoznak a diákoknak, melyet később legfeljebb csak szeretetteljes kapcsolatok és több éves terápia képes helyrehozni.

A szülők egy része ráadásul úgy gondolja; ha ő maga, (sőt, sokszor generációk egész sora) "kibírta" a diákévek hányattatásait, majd ezek után képes volt sikeressé válni, a gyermekétől is joggal várhatja el ugyanezt...  

A szülők, a család hiánya mellett az új közeggel és merev tradícióival is meg kell birkózniuk a fiatal bentlakóknak. A otthon melegét nélkülöző, idegen környezet és a kötelesség-vezérelte mindennapok hatására a diákok gyakran már a kezdetekben honvágytól szenvednek. Az újoncoknak ráadásul az intézményi hierarchiát is meg kell szokniuk; azt a fajta masszív hierarchiát, ami diák-diák viszonylatban gyakran éppúgy jelen van, mint nevelők és diákjaik között.

A tanulókban felgyülemlett frusztráció pedig sokszor indokolatlan és kegyetlen erőfitogtatásba csap át. 

(Durvuló meccs Anglia leghíresebb középiskolájában, az Etonban - Fotó: Christopher Furlong, The Guardian)

3000.jpg

 

 Az intézmények többségében még egyes - a külvilág számára "középkorinak tűnő" - hagyomány is élénken él... A vesszővel való fenyítés például még alig néhány évtizede is elfogadott nevelési gyakorlatnak számított, mígnem - hivatalosan 2000-ben - az összes iskolában betiltották.

( "Mondj nemet a vesszőre!" -elitiskolás diáklányok tüntetnek a vesszővel fenyítés ellen - London, Hyde Park, 1972 Forrás: CNN) 

111110045512-caning-story-top.jpg

  

Az "intézményesített csicskáztatás" is bevett gyakorlat a legtöbb helyen... néhány iskolában például még ma is működik az úgynevezett "szolgadiák szisztéma", ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy a végzős diákok választhatnak egy "zöldfülűt"*, aki az utolsó vizsgájukig "hűségesen szolgálja" őket.

Joy Schaverien pszichoanalitikus 2015-ben jelentette meg a témában mára alapműnek számító könyvét, "Boarding School Szindróma -azaz a kiváltságos gyerek lelki traumája" címmel. A kötetet a saját páciensei, vagyis egykori bentlakásos elitdiákok pszichoanalízisei lapján állította össze. Művével rávilágít arra, hogy ezek a bentlakásos iskolaévek sok esetben egy egész életre - de akár több generáció életére is kiható - pszichés károkat okozhatnak. ...ezért is menekülnek egykori diákok felnőttkorukra gyakran különféle függőségekbe-, vagy bizonyos esetekben akár öngyilkosságba  is...

 Schaverien - aki egykori boarderek** traumáira specializálta magát - állítása szerint aligha találkozott a brit felső-középosztálynál sérültebb társadalmi réteggel. ...további társadalmi problémának látja, hogy az elit iskolákból kikerülő, sokszor súlyos pszichés traumákkal küszködő egykori  diákok sok esetben fontos szerepet töltenek be akár a politikai- akár az üzleti életben.

(Ex-boarderek, terápián - illusztráció, Forrás: vice.com)

therepy.jpg

A jellegzetesen angol "stiff upper lip jelenség" a mai napig erősen uralja a felső-közép osztály mindennapjait. A "stiff upper lip"  régi angol kifejezés, amely kettős jelentéssel bír,  melyek közül mindkettő egyfajta  beidegződéssé vált az angol társadalom nagy részére nézve. A kifejezés egyfelől a szenvedés "összezárt szájjal való tűrésére" utal, pontosabban, hogy nem illik panaszkodni, akkor sem, ha fáj... Más esetekben az "érzelmek kimutatásától való tartózkodást" jelenti.

"Stiff Upper Lip" - ezzel a címmel jelentette meg könyvét az ember, aki a kétségkívül a legnagyobb leplet rántotta le az angol elit iskolákban általánosan zajló visszaélésekről. A kötet szerzője a The Guardian egyik újságírója, Alex Renton, aki a sussex-i Ashdown House egykori diákjaként évekig elszenvedője volt tanárai zaklatásának. Az újságíró csaknem négy évtizeden keresztül tartotta magában szörnyű titkát... ...hogy könnyebben dolgozza fel a vele történteket, Renton sorstársakat keresett -és talált is szép számmal-, a velük való interjúk alapján pedig 2014-ben megjelentette könyvét, mely szinte azonnal a bestseller listák élére került az Egyesült Királyságban. A publicista mindezen felbuzdulva később dokumentumfilmet forgatott interjúalanyaival, melyet "The Secret Shame" címmel jelentetett meg.

(Alex Renton, a "Stiff Upper Lip" írója, egykori iskolája előtt. Fotó: The Guardian) 

_methode_times_prod_web_bin_53d9e10a-13b8-11e7-b29d-ceffe88c8938.jpg

 Renton szerint a probléma egyik gyökere, hogy szüleik távollétében a diákok érzelmileg kiszolgáltatottá válhatnak nevelőiknek, vagy diáktársaiknak,  ezáltal könnyebben válhatnak abúzus áldozatává. További problémákat jelent, hogy az áldozatul való gyerekek sok esetben szégyellik magukat, ezért sem beszélnek környezetüknek az őket ért megaláztatásokról. ...ami pedig a fentieknél is nagyobb gondot okoz sok esetben, az az, hogy a rendőrség többnyire "pénz beszél alapon" "fedez" ezeknek az intézményeknek, és "zaklatási botrányba keveredett" nevelőiknek.

 A szóban forgó bentlakásos iskolák pedig - mindezek ellenére máig töretlen népszerűségnek örvendenek a felső-középosztály köreiben.

Miért íratja mégis megannyi szülő ilyen iskolákba legféltettebb kincsét; a gyermekét? - kérdezhetnénk sokan... A válasz egy része talán sokak számára egyértelmű...  A "nyilvánvaló érvek" mellett azonban akad olyan is, ami a ma embere számára már sokkal inkább meglepő, mint nyilvánvaló...  Sok szülő ugyanis még mindig arra a -már említett- tévhitre alapoz, miszerint "a szenvedés erősíti a lelket".

A "The Making Of Them" címmel, 1994-ben forgatott dokumentumfilmben látható jelenet Katie Engelhart újságíró szerint jól példázza a tipikus szülői hozzáállást. Az apa - miután maga mögött hagyta nyolcéves fiát a választott bentlakásos iskolában- magában kuncog, mondván "egy barátunkat mindig erősen nyugtatni kellett, hogy bejárjon az iskolába... na de ő ma egy tökéletesen normális fickó!" 

A "The Borading School Survivors" című filmben megszólaltatott ex-diákok közül pedig néhányan arról beszélnek, hogy - annak tudatában, hogy szüleik rengeteg pénzt áldoztak a taníttatásukra - szabályos bűntudatuk volt, amiért rosszul érezték magukat az iskolában.  

 

Tonbridge - avagy az érem másik oldala

 

"Tonbridge hírhedten mocskos hely volt" - válaszolta levelében Renton, miután megtudta, hogy az iskoláról készülök írni... Azt ugyan nem fejtette ki, mire céloz az említett jelzővel, de az általa (is) nyújtott olvasmányélményekre alapozva talán azt mondhatom, jobb ez így...  

...mindenesetre akadnak az iskolának olyan öregdiákjai is, akik nem pusztán öregbítették Tonbridge hírnevét.  ...közéjük tartozik E.M. Forster, a "Szoba Kilátással" című regény írója is, aki több regényében is utalt nyomasztó tonbridge-i diákéveire. Forster ezáltal beállt azon írok sorába, akik könyveik által dolgozták fel az angol elitdiák-élet hányattatásait. George Orwell-től Road Dahl-ig is számos írót ihletett meg az a - ahogy Schaverien fogalmaz - "szisztematikus kegyetlenség", mellyel kiváltságos iskolás éveik alatt szembesültek...

Lindsay Anderson filmrendező az "If..." című emblematikus filmjét "köszönheti" egykori tonbridge-i élményeinek... Az  1968-ban bemutatott önéletrajzi ihletésű filmdráma jól példázza a brit iskolarendszer abszurditásait. 

"Az iskolában hibátlanul működő hierarchikus, a társadalmi ranglétrát minden elé helyező, elnyomó rendszer működik. Mick Travis és társai eleinte a kamaszos ellenállás eszközeivel szállnak szembe az elnyomó rendszerrel, de amikor az ellenállásuk miatt eltanácsolják őket, fegyvert ragadnak és kegyetlenül lőnek mindenkire, akit és amit csak eltalálnak."

A film mottója:" Nincs miért eltűrni a kollégium álszentségét, a tanárok piszkoskodásait; aki tűr, annak éppen ugyanaz a sors a jutalma, mint annak, aki ellenáll." 
A mozi, amely a '69-es Cannes-i Filmfesztivál Arany Pálma díját is elnyerte, Angliában valóságos kultuszfilmmé vált.

 Néhány kritikusa szerint egyébként a Tonbridge School "egyike azoknak az ősi spártai iskoláknak, ahol az egyház és a hatalom ereje összpontosul"...

 

 "...könnyű célpont voltam..."

  

Napjaink legismertebb "tonbridge-i öregdiákjai", azaz a Keane tagjai már aligha beszélnek egykori diákéveikről. ...Tom az egyedüli, aki néhány alkalommal mégis kivételt tesz. ...ám ez a néhány alkalom sem kifejezetten szívderítő.

"Tonbridge-ban bevett szokás volt, hogy a nagyobb fiúk verik az újakat - meséli Tom egy, a pályájuk kezdetén adott interjúban - mi pedig elhatároztuk, hogy panaszt teszünk róla... Felelősnek éreztem magam azért, hogy megakadályozzuk a több éven át tartó visszaéléseket." - folytatja, majd hozzáteszi, hogy idilli gyerekkora volt, állítva, hogy a tonbridge-i diákévek hányattatásai nem hagytak nyomot a lelkén.   

 (Tonbridge-i diákok egy csoportja, köztük a későbbi Keane  tagjaival; Tim Rice-Oxley a legfelső sorban, jobbról a negyedikként, míg Tom Chaplin a legalsó sorban, jobbról másodikként látható- Fotó: Tonbridge School Magazine, 1993)

1497682_10205442689209145_8459079912731658795_n.jpg

 

...ám nem sokkal később, egy másik interjúban Tom ismét célzást tesz arra, mennyire számkivetettnek érezte magát  az iskola sport-centrikus, erőfitogtató miliőjében. "...Könnyű célpont voltam... - idézte fel élményeit ekkor a Q Magazinnak - ...és minden, amit tehettem,  az volt, hogy észrevétlen maradok..."  

"...máig hajlamos vagyok a sérült kórusfiút látni Tomban..." - mondta egyszer vele kapcsolatban barátja és zenésztársa, Tim Rice-OxleyRajongói ekkorra már tudhatták, hogy Tom Chaplin az iskola egyházi kórusának egyik szólistája volt... na de, hogy "sérült" lett volna?!  

 

Harc a "démonokkal"  

 

...miután 2015 nyarán kis híján életét vesztette kokain-túladagolásban, Tom végül rászánta magát, hogy belevágjon abba az embert-próbáló, hosszas terápiába, amely hipnózis segítségével oldja fel a múltbéli traumákat. 

2016 -tól pedig már a korábbinál jóval nyíltabban  beszél egykori pokol-járásáról és - ahogy ő fogalmaz - mélyen fekvő problémáiról... ...bár részleges nyíltságának egyik oka, hogy úgy látja, ma már  máshogy kezeli a brit sajtó és a közvélemény a mentális betegségeket, mint ahogy tette azt nagyjából 10-15 évvel ez előtt.

"Valamiért azt gondoltam, hogy ha frontember leszek, ha egy együttes énekese leszek, akkor az emberek úgy látják majd, hogy velem minden rendben van...  -  meséli Tom egy  rádióinterjúban, 2017-ben - egyáltalán nem tudtam elfogadni magam és próbáltam elrejteni a bizonytalanságaimat mások elől."

"Mit gondolsz, ha nem lettél volna sztár, ha nem övez ekkora siker és hírnév... vajon akkor is függővé váltál volna? - tette fel a  kérdést a "Mike On Much podcast" műsor-vezetője. "Igen, ez szinte egészen biztos... persze könnyen lehet, hogy nem kokainon függtem volna, ami ugye egy elég drága drog  - teszi hozzá keserűen nevetve Tom - hanem mondjuk alkoholon, vagy valami máson... Nem tudom, de szinte biztos vagyok abban, hogy nem úsztam volna meg... tudod, voltak ott bizonyos... mélyen fekvő problémák... rengeteg probléma, ami a gyerekkoromra, a tinédzser koromra nyúlik vissza és amikkel korábban nem akartam szembenézni... "

 "...tény, hogy nem voltam felkészülve a sikerre... de a függőség már az egyetemi évem alatt is gondot okozott és egy idő után már nem is volt értelme bejárni az előadásokra... már csak ezért is kapóra jött, hogy Londonba költözhettem a srácokkal, hogy kipróbáljuk magunkat zenészként." 

Tom 2017-ben már a gyerekkoráról is az addigiaknál bővebben beszél... "Tipikus esetnek" titulálja magát a The Scotland Herald-nak készített  interjúban; olyasvalakinek, aki elkerült otthonról egy magániskolába, Közép-Anglia - ahogy ő fogalmaz - "stiff upper lip világába". ...elmondja, hogy ebben az időszakban alakultak ki nála az "alapvető érzelmi problémák". 

"...A szüleim csodálatos emberek, ám szeretik a problémákat az asztal alá seperni és tipikusan középosztálybeli stílusban kezelni őket, mi szerint ha nem veszünk róluk tudomást, azok majd elmúlnak maguktól, mintegy színlelve, hogy azok a rossz dolgok nem is léteznek...  én viszont soha nem voltam képes megbirkózni ezzel a stiff upper lip hozzáállással..."- folytatja - "...lehet, hogy néhányak esetében működik és ők leélik az életüket érzelmek nélkül, én azonban ehhez túl érzékeny voltam...."

(Gyógyultan, 2017-ben Fotó: The Scotland Herald)

imgid109251224_jpg_gallery.jpg

 

 "...ami velem történt, azt rengeteg magániskolás fiúval megtörténik... - teszi hozzá később - és én csak egy voltam közülük... tény, hogy az egyik dolog, a sok közül, ami határozottan izolálttá tett, azok  a tinédzser éveim voltak. Egyfajta rejtekállásba helyeztem magam, igyekeztem "a radar alá csúszni" és titkolózóvá váltam... később - ambivalens módon - ez által alakult ki az a vágyam, hogy frontember legyek, hogy  a világ legmagabiztosabb embereként pózolhassak... persze ez csak a felszín volt... ...aztán, amikor hirtelen sikeresek lettünk, azzal kellett szembesülnöm, hogy még inkább a figyelem középpontjába kerültem, ennek következtében pedig minden addiginál nagyobb nyomás alatt éreztem magam..."

("Frontember akartam lenni, hogy magabiztos emberként pózolhassak" Fotó: The Telegraph) 

105328567-keane-perf_trans_nvbqzqnjv4bqh6ippfnmlzmsbl1i9yv2vcx9nvety1vowemadern8zk.jpg

 

"Hajlamos voltam a drogozásra, mint problémára- és nem pedig, mint tünetre tekinteni, ezért olykor azt képzeltem, ha abbahagyom, minden rendben lesz, de persze nem így lett... mivel ez is csak egy tünete volt a mélyebben fekvő gondjaimnak, amik rendre kezeletlenek maradtak..."

2019 szeptemberében, egy napfényes délutánon kereste fel Tomot Peter Ross, a The Big Issue szerkesztőjeKávé és fánk egy aprócska kávézóban, majd másfél mérföldes Temze parti séta - mindeközben pedig úgy tűnik, Ross-t sokkal inkább foglalkoztatják Tom magánéleti kérdései, mint a Keane épp megjelenő lemeze. 

"Jó társaság, aki sokat nevet és nem utolsósorban tudja, hol lehet finom  fánkot kapni... hát kell ennél több?"- írja Ross, Tomról. 

Nem az érdekel igazán, hogy kis híján megölte magát a kokainnal... sokkal inkább az, hogy MIÉRT tette  - folytatja az újságíró, ám úgy tűnik, ez egyetlen kérdés, amire Tom nem hajlandó válaszolni. "Nem elutasító, még csak nem is tér ki a válaszadás elől, egyszerűen csak finoman érzékelteti, hogy elértünk egy határt..." Ross azonban - úgy tűnik - nem az a fajta, aki egykönnyen feladja...

"Ez egy többrétegű probléma, néhány azok közül, amelyekről nem hiszem, hogy valaha is beszélni fogok nyilvánosan...  - kezdi Tom, majd szinte pontosan úgy folytatja, ahogy a Scotland Herold-nak adott interjúban; a tinédzser éveiről beszélve... "Egyedül voltam azokkal az érzéseimmel - teszi hozzá - egészen addig, amíg rá nem kényszerültem, hogy beszéljek erről valakivel... vagy ezt teszem, vagy marad a teljes önpusztítás. ...A legtöbb függőség mögött trauma áll... - mondja - én pedig rengeteg terápiát próbáltam már, számtalanszor voltam rehabilitációs programon, csatlakoztam különféle csoportos terápiához, ám ezek valamiért nem igazán működtek nálam... szükségem volt valakire, akinek elmondhatok mindent és ezt az embert találtam meg a mostani terapeutám személyében... még mindig hetente találkozom vele... ő az, akinek az album borítóján is köszönetet mondtam, aki segített megismerni önmagam és megküzdeni a "démonaimmal"...


"Te jó ember vagy, aki rossz dolgokat csinál" - jegyezte meg  egyszer a zenekar egyik barátja Tomnak, a legnehezebb időszakában. "Talán inkább egy bonyolult fickó, aki egyszerű dolgokra vágyik" - írja a cikkében Ross - majd hozzáteszi, hogy hogy jó volna egy napon a folyóparton ücsörögve találni őt úgy, hogy túlzó, sikeres múltját maga mögött hagyva végre kiegyensúlyozott és boldog. 
Búcsúzóul Tomnak is beszél elképzeléseiről, majd megkérdezi: "...ez megtörténhet, ugye?" 

"Soha nem tudhatod - válaszolja nevetve Tom, miközben zenekari próbára igyekszik - nem tudhatod..."

(Fotó: Orlando Gili -  The Big Issue, 2019)keanebigissue2019_gili_4518.jpg

 

 

Források:  

Sajtó:

https://onadayliketoday.blog.hu/2019/06/29/a_masik_ut_148

https://onadayliketoday.blog.hu/2019/03/01/a_vastengeren_tul

https://onadayliketoday.blog.hu/2019/01/31/a_tonbridge-i_tealady

https://www.tonbridge-school.co.uk/

https://www.vice.com/en_uk/article/ex9ggz/boarding-school-syndrome

https://www.amazon.co.uk/Making-Them-Attitude-Children-Boarding/dp/0953790401

https://www.boardingschoolsurvivors.co.uk/books/the-making-of-them/

https://issuu.com/tonbridgeschool/docs/ot_magazine_2019

https://en.wikipedia.org/wiki/Boarding_school

https://en.wikipedia.org/wiki/Tonbridge_School

https://www.telegraph.co.uk/education/educationnews/10823763/Historic-abuse-at-boarding-schools-is-shaming-says-leading-headmaster.html

https://newrepublic.com/article/151232/britains-boarding-school-problem

https://www.theguardian.com/education/2019/jan/13/public-schools-david-kynaston-francis-green-engines-of-privilege

https://www.theguardian.com/education/2005/oct/12/publicschools.schools

https://www.spectator.co.uk/2017/06/the-brutish-education-system-thats-quintessentially-british/

https://culturematters.org.uk/index.php/arts/fiction/item/3067-secrets-crimes-and-the-schooling-of-the-ruling-class-how-british-boarding-school-stories-betrayed-their-audience

https://www.bbc.com/news/education-27373338

https://https://www.bbc.com/news/education-27373338/wiki/School_corporal_punishment

https://www.ft.com/content/98ed81ac-f529-11e9-a79c-bc9acae3b654

https://www.the-tls.co.uk/articles/stiff-upper-lip-boarding-schools-for-scandal/

https://www.brightontherapypartnership.org.uk/impact-of-boarding-school/

https://www.theguardian.com/commentisfree/2019/nov/07/boarding-schools-boris-johnson-bullies

https://thepsychologist.bps.org.uk/volume-29/april/boarding-school-syndrome

https://www.vice.com/en_uk/article/ex9ggz/boarding-school-syndrome

 https://www.theguardian.com/society/2014/may/04/abuse-britain-private-schools-personal-memoir

https://www.theguardian.com/society/2014/jul/20/damage-boarding-school-sexual-abuse-children

https://www.theguardian.com/commentisfree/2014/may/11/boarding-schools-abuse-emotional-neglect-children

https://www.theguardian.com/books/2017/apr/10/stiff-upper-lip-secrets-crimes-schooling-of-a-ruling-class-alex-renton-book-review

https://thouarttheman.org/2017/02/09/c-s-lewis-christopher-hitchens-abuse-boarding-schools/

https://www.theguardian.com/books/2017/apr/08/school-boarding-secrets-crimes-alex-renton-kipling-rowling-dahl-churchill

https://stiffupperlip.org.uk/boarding-schools-abuse-and-redress/

https://www.theguardian.com/books/2017/apr/12/stiff-upper-lip-by-alex-renton-review

https://www.theguardian.com/books/2015/jun/08/boarding-school-syndrome-joy-schaverien-review

 https://allthetropes.fandom.com/wiki/Boarding_School_of_Horrors

https://www.theguardian.com/uk-news/2020/jan/13/review-reveals-scale-of-abuse-scandal-at-london-private-school

https://thepsychologist.bps.org.uk/volume-29/june-2016/effects-boarding-school

https://www.bramhamtherapy.co.uk/privileged-abandonment-normalised-neglect-understanding-boarding-school-syndrome-with-nick-duffell-oct-2019/

https://www.macleans.ca/news/world/boarding-school-syndrome/

https://edition.cnn.com/2011/11/10/opinion/corporal-punishment-wilkinson/index.html

https://books.google.hu/books?id=d738P9jvNLsC&pg=PA182&lpg=PA182&dq=british+boarding+school+crime&source=bl&ots=9fxO2kzi9J&sig=ACfU3U1fEcoPhYbfxBbiCa6qtFTWm506Ew&hl=hu&sa=X&ved=2ahUKEwjomYvDvNjnAhX9AxAIHZY7AMgQ6AEwDHoECAkQAQ#v=onepage&q=british%20boarding%20school%20crime&f=false

https://www.boywiki.org/en/Boarding_school

https://thouarttheman.org/2017/02/09/c-s-lewis-christopher-hitchens-abuse-boarding-schools/

  https://www.dailymail.co.uk/femail/article-2767712/A-time-tradition-eccentricity-mingled-educational-excellence-Life-closed-doors-nation-s-boarding-schools-1980s-revealed-charming-photographs.html

https://www.dailymail.co.uk/home/moslive/article-468146/A-walk-dark-Keane.html

https://www.heraldscotland.com/arts_ents/15284698.my-problems-were-at-their-worst-during-the-first-year-of-my-daughters-life-former-keane-frontman-tom-chaplin-on-quitting-drugs-and-going-solo/

Videók:

https://www.youtube.com/watch?v=uhWOM3iqF7c

https://www.youtube.com/watch?v=4Z4aWGaJb1w

https://www.youtube.com/watch?v=wuj0tyQQIuE

https://www.youtube.com/watch?v=vuThR0RmYgc

https://www.youtube.com/watch?v=7VwPZph4pGM

https://vimeo.com/325993741

* kezdő diák

 **boarder : a "boarding school" bentlakásos hallgatója

 

  (Magányosan sétáló diák az Eton School  falainál - Fotó: Christopher Furlong)

boarding-school-syndrome-009_1.jpg

A visszatérés

12. (befejező) rész

A karácsonyi látogató végül megérkezett.

 Tom döbbenten állt a változások előtt.

Úgy érezte, még soha sem látta ennyire elgyötörtnek és kiábrándultnak egykori cimboráját és zenésztársát, Timet.

 ...az is ekkor tudatosult benne igazán, mennyire megviselte barátját a válás, gyerekei különköltözése és a tény, hogy többé nem lehet részese az életüknek úgy, ahogy azelőtt.

(Tom és Tim, a hiátusz bejelentésének idején - 2013)

1907335_10202035357101120_3474224642004144054_n.jpg

 Tim arról is beszélt, hogy számos dalt írt az elmúlt időszakban, melyek jó részét Tom hangjával képzelt el... ám Tom híján kényszerűen egy szólólemez készítését kezdte fontolgatni...

Látva és hallgatva Timet, Tom egyre nagyobb késztetést érzett arra, hogy ismét barátja mellé álljon és már aznap este felvetette neki, hogy küldje  át a demókat.

A karácsony elmúlt, Tim pedig - bár kissé vonakodva- elküldte Tomnak az anyagot, amivel - saját bevallása szerint - egyáltalán nem volt megelégedve.

A dalok, de leginkább a szövegeik - mindezek ellenére - nagy hatást gyakoroltak Tomra. 

Ő - akitől korábban mi sem állt távolabb, mint az újrakezdés gondolata - egyre gyakrabban kapta azon magát, hogy a Keane jövőjét tervezgeti...

 Timnek azonban egyenlőre más feladatai akadtak. Újabb nagylemezzel készült ugyanis a Mt Desolation, a Jesse által megálmodott Old Jet stúdióban.

 (Az Old Jet, az egykori katonai bázis helyén álló épületkomplexum, ami -  számos stúdióval, irodával és konyhával felszerelve - ma leginkább művészek találkozóhelyeként működik...)image_1.jpg

 Az együttes már javából turnézott, amikor a lemez - When The Night Calls névvel - megjelent május 25.-én.

Az új album és hozzá kapcsolódó turné lázban tartotta az egykori Keane-rajongók egy részét, akik gyakran felkeresték Jesse-t a Twitteren. Egy ilyen alkalommal tett fel egyikük egy kérdést, ami arra vonatkozott, milyen Jesse a kapcsolata a másik két, egykori Keane-taggal.

  Jesse válasza nagyjából a következő volt; "Richard testvéri jóbarátom, Tom viszont más utakon jár...

 (Tim és Jesse, stúdióban az új albummal - 2018. május) tj-400x400.jpg

Néhány hónap múlva azonban olyan hírt kaptak a Keane-rajongók, amire aligha voltak felkészülve...

Az együttes közösségi oldalain bejelentette, hogy még az év augusztus 11.-én teljes létszámmal lép színpadra szülővárosában, Battle-ben.

...további részleteket ugyan nem tartalmaztak a posztok, de úgy tűnt, már az újraegyesülés ténye is elég ahhoz, hogy jegyek néhány perc alatt elfogyjanak. 

A szervezők és maga az együttes sem voltak felkészülve ekkora sikerre, így mindössze nyolcszáz néző élvezhette élőben a másfél órás akusztikus koncertet.

39059824_10212066694518286_568253945974095872_n.jpg

A  rajongók között pedig elindult a találgatás a folytatásra vonatkozóan...

...az újabb "reménysugár" novemberben érkezett, egy csoportkép formájában. A többség számára ekkora már korántsem volt kétséges, hogy Tim, Tom, Richard és Jesse - hosszú évek várakozása után - ismét együtt készül valamire...

 

45428201_10156710185278718_7407039206419070976_n.jpg

 A "hivatalos megerősítésre" ugyan várni kellett még néhány hónapot, ám '19 tavaszára már senki számára nem volt kétséges, hogy a Keane - közel hat év kihagyása után - ismét új nagylemezzel jelentkezik.

A kíváncsi rajongóknak és újságíróknak ettől kezdve már nem kellett sokat várnia a további részletekre: a lemez Cause And Effect címmel, ez év szeptember 20.-án kerül kiadásra.

Az album borítóján - az alaptémához igazodva - egy esküvői ruhába bújt csókolózó pár "szétszakított fényképe" látható.

A zenei inspirációt pedig - az NME Magazinnak adott legújabb interjú szerint - Dua Lipa és a Flaming Lips szolgáltatták. 

61939638_10157202013628718_3000199436971278336_n.jpg

Az interjúkból az is kiderült, hogy a felvett dalok jó részét alapvetően Tim - a hiátusz ideje alatt megélt -  érzelmi vívódási, csalódásai ihlették. 

...közéjük tartozik a The Way I Feel is, amely elsőként volt hallható a lemezről és ami egy boldog-szomorú, egyfajta depresszió-ihlette szerzemény.

 

A későbbi nyári fesztiválokon hallott újdonságokat is leginkább a könnyed dallamvilág és a mély, tartalmas szövegek jellemzik... 

 Augusztus 8.-án pedig ismét új zenei videóval állt elő a csapat, melyet az ír rendező, Lochlainn McKenna készített a Love Too Much című dalukhoz.

A humorban bővelkedő videó egy általános iskolai tanár szerelmei vívódásait meséli el, aki kétségbeesve igyekszik felhívni magára az iskola egyik tanárnőjének figyelmét.

A klip forgatásához szinte a felismerhetetlenségig átváltoznak a zenekar tagjai; amolyan szerencsétlen tanári bizottságot megjelenítve, akik a "fiatal Keane" előadását értékelik.

Tom testneveléstanárt, Tim történelemtanárt, Richard egy megfáradt matematikatanárt, Jesse pedig excentrikus művészeti tanárt alakít. 

A videó ötlete - saját elmondása szerint - Jesse-től származik, aki kifejtette azt is, hogy még soha nem mulatott ilyen jól az együttes egy forgatás alatt. 

 

Így történt tehát, hogy "titokzatos együttest" összekötő szálak végül ismét összefonódtak és szemmel láthatóan - ahogy erre nemrég Tom is utalt - erősebbek, mint valaha... 

...de hogy miféle folytatás következik...az ettől kezdve már "csak" RAJTUK, négyükön múlik...  

A blog-sorozatnak ezúttal  

VÉGE,

de a történet folytatódik... 

67697826_1156675934516097_2918338507065786368_n.jpg

 

 Köszönöm, hogy elolvastad!

 

 Megjegyzés: amennyiben rendkívüli-, és/vagy sokunk számára érdekesnek/fontosnak ígérkező esemény történik az együttes "háza táján", ismét jelentkezni fogok. ;) 

 Az utólagos változtatás jogát fenntartom! Ez főként azokra az esetekre vonatkozik, ha bizonyos (korábban ismeretlen) információk látnak napvilágot-, illetve, ha egyes-, a blogban korábban ismertetett  információk megcáfolásra kerülnek. 

Előfordulhat, hogy további képek kerülnek feltöltésre, illetve törlésre.

A forrás-megjelölést nem tartalmazó képek esetében a forrás ismeretlen.

Amennyiben a fenti blogsorozat bármelyik részéből idézel, vagy annak tartalmát  bármilyen célból felhasználod, köteles vagy a fenti blogsorozatot forrásként megjelölni, illetve figyelembe venni az erre vonatkozó etikai szabályokat, csakúgy, mint a lentebb mellékelt etikai kódex  6. § -át.

https://muosz.hu/kodexek/ujsagiroi-etikai-kodex/

 

 

 KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS

Az https://index.hu/ oldalnak a támogatásért és az egyes cikkek népszerűsítéséért.

https://www.facebook.com/indiehungary oldalnak a támogatásért és a megosztásokért.

http://www.keaneshaped.co.uk/ és a http://keaneshaped.co.uk/keane.at/ oldal készítőinek, a rendelkezésre bocsátott nagy mennyiségű és pontos információért, az időrendi sorrendbe rendszerezett cikkekért. (http://keaneshaped.co.uk/keane.at/articles/) 

 

 

Az "Egy Titokzatos együttes nem titkolt története" című blogsorozathoz felhasznált források:

 

WEBOLDALAK:

www.keanemusic.com

https://www.tomchaplinmusic.com/

https://www.mtdesolation.co.uk/

http://www.keaneshaped.co.uk/

http://keaneshaped.co.uk/keane.at/articles/

https://www.wikipedia.org/

https://www.youtube.com/

https://www.theguardian.com/uk

https://www.discogs.com/

https://www.billboard.com/

https://www.nme.com/

KÖZÖSSÉGI OLDALAK:

https://twitter.com/keaneofficial

https://twitter.com/tomchaplin

https://twitter.com/MtDesolation

https://twitter.com/jessequinmusic

https://twitter.com/KeaneShadow

https://www.facebook.com/keane/

https://www.facebook.com/keanefr/

https://www.facebook.com/keane.peru.9

https://www.facebook.com/groups/KEANEHungary/

https://www.facebook.com/groups/292787564167491/?fref=nf

 DOKUMENTUMOK:

Strangers:  (2005) / Ed Roe - Howard Greenhalgh

Under The Iron Sea DVD: (2006) / Universal Island Records Ltd.

Alex Lake naplója - 2003/2004

Elektronikus SAJTÓ:

 https://equipboard.com/pros/tim-rice-oxley/yamaha-cp-70-electric-grand-piano

 http://news.bbc.co.uk/2/hi/entertainment/4066303.stm

https://www.theguardian.com/music/2007/may/01/news.timbaland

https://www.theguardian.com/music/2006/aug/27/popandrock3

 https://www.billboard.com/articles/news/57293/keane-cancels-fall-tour-while-singer-rehabs

https://www.dailymail.co.uk/tvshowbiz/article-1078359/Keanes-Tom-Chaplin-My-drugs-meltdown-saved-band-.html

https://www.theguardian.com/music/2009/jan/13/keane-music-rock

https://www.theguardian.com/music/2006/aug/27/popandrock3

https://www.dailymail.co.uk/home/moslive/article-468146/A-walk-dark-Keane.html

https://www.nme.com/news/music/keane-38-1328861

http://www.franhealy.com/wp-content/uploads/2011/09/ONEFINEDAY.jpg

http://rockdirt.com/jesse-quin-becomes-permanent-member-of-keane/29812/

https://ashdownmusic.com/pages/jesse-quin

http://www.radioswisspop.ch/de/musikdatenbank/musiker/812434cb38a55bd8f73f0202494816b3e936bb/biography

 https://www.nme.com/artists/keane

https://www.theguardian.com/music/2017/dec/13/tom-chaplin-review-royal-festival-hall-london-keane

https://www.nme.com/news/music/keane-2-1203193

 https://www.heraldscotland.com/arts_ents/15284698.my-problems-were-at-their-worst-during-the-first-year-of-my-daughters-life-former-keane-frontman-tom-chaplin-on-quitting-drugs-and-going-solo/

http://thebaybridged.com/2017/01/31/tom-chaplin-bares-battle-addiction-solo-album-returns-sf/

https://www.metro.news/tom-chaplin-comes-keane-on-his-feud-with-bandmate-tim/847555/

https://www.udiscovermusic.com/news/keane-tom-chaplin-tour-queen/

https://www.readjunk.com/news/music/keane-releasing-new-album-cause-and-effect-on-september-20th/

https://www.nme.com/music-interviews/keane-battling-addiction-competition-gallaghers-first-album-seven-years-2523953

 https://faroutmagazine.co.uk/keane-interview-tom-chaplin/?fbclid=IwAR1taxiYwCoEeTWqAdiEHLkFtZY8iFMI18PSZQsX454OzChOtkO4cOQNPqQ

 VIDEÓK:

https://www.youtube.com/watch?v=BkAHbzMGfsM

https://www.youtube.com/watch?v=FfI9gKXPcX8

https://www.youtube.com/watch?v=vIGZAjHWB2c

https://www.youtube.com/watch?v=IpL0vrsYV0A

 https://www.youtube.com/watch?v=TW4gXV5bCBk

 https://www.youtube.com/watch?v=rlKLEabn7w8

https://www.youtube.com/watch?v=MAIpjPS5acQ

https://www.youtube.com/watch?v=JjrdABCBgGI

https://www.youtube.com/watch?v=e8sq1dvA8cw

 https://www.youtube.com/watch?v=gAG18Q0GVMA

 https://www.youtube.com/watch?v=Gg9RKAWczeE

https://www.youtube.com/watch?v=Ctvsvlfw3I0

https://www.youtube.com/watch?v=oc2PkQugU58

https://www.youtube.com/watch?v=3TD1ZpfUOBM

https://www.youtube.com/watch?v=YF95ourGrZE

https://www.youtube.com/watch?v=KuQd6UF-YgU

 https://www.youtube.com/watch?v=DYpRm7IkVBw

https://www.youtube.com/watch?v=BxkiKdAhrsA&list=PLo9Ii7Gj9v6xm0Iu4MPD5mGtKClX_YzLk&index=24

https://www.youtube.com/watch?v=9Xa69dx1csE

https://www.youtube.com/watch?v=ZP1ujHYXZWI

https://www.youtube.com/watch?v=UOvx5Su-7JU

https://www.youtube.com/watch?v=MskBq-M1jiw

https://www.youtube.com/watch?v=BxkiKdAhrsA&list=PLo9Ii7Gj9v6xm0Iu4MPD5mGtKClX_YzLk&index=24

https://www.youtube.com/watch?v=2y20dSUd_pc

https://www.youtube.com/watch?v=sM7WG6XwLfQ

https://www.youtube.com/watch?v=jraajBzlxf0

 https://www.youtube.com/watch?v=lD-JySACfRM

 https://www.youtube.com/watch?v=vuThR0RmYgc

https://www.youtube.com/watch?v=257McbvkizQ&list=PLo9Ii7Gj9v6xm0Iu4MPD5mGtKClX_YzLk

https://www.youtube.com/watch?v=pTAqd2MknHg

https://www.youtube.com/watch?v=kepr6dkVHjU

   https://www.youtube.com/watch?v=JEqzTCM95GM

https://www.youtube.com/watch?v=a3BW3CRCTmY

https://www.youtube.com/watch?v=257McbvkizQ

 https://www.nme.com/news/music/keane-go-back-school-video-new-single-love-much-2536548

 

A másik út...

11. rész

 

 (Derek Hudson fotóján - Kent, 2016)31154127_10213515734302111_7477859408583639459_n.jpg

Miután visszatért Ausztráliából, úgy tűnt, Tom sehogy sem találja a helyét... Nyomasztotta, hogy boldognak kellene lennie, hiszen gyereket vár, mindemellett élete egyik legnagyobb dobására készül. Öröm helyett azonban ürességet érzett és letargiát.   

A karácsonyi ünnepek elteltével egyre jobban elhatalmasodott  rajta egyfajta feszültség és nyomás, amit szóló karrier tervei róttak rá. 

Kétségbeesve próbált dalokat írni, ám bárhogy is igyekezett, nem jött az ihlet... Egy idő után úgy vélte, túl nagy fába vágta a fejszéjét, túlságosan könnyelmű ígéret tett egy szólólemezre vonatkozóan.

Felesége 2014 márciusában kislánynak adott életet, akit Freya névre kereszteltek.

Végre boldog volt, az apaság okozta mámoros boldogság azoban hamar elszállt. Az apró csecsemő, az átsírt éjszakák pedig újabb megpróbáltatások elé állították Tomot.

Egyre fáradtabb, kedvetlenebb lett, majd, egyre gyakrabban kapta azon magát, hogy hiányzik egyfajta "régi életforma"... ...legalábbis valami, ami gyorsan és nagy hatékonysággal oldja az egyre fokozódó stresszt. Tom tisztában volt vele, mivel járhat minimális mennyiségű drog- vagy alkohol fogyasztása az ő esetében, így minden efféle késztetést igyekezett messzire hessegetni gondolataiból.

Eszébe jutott, hogy a golf és a horgászat mennyit segített neki egykor és fontolgatni kezdte, hogy felveszi a kapcsolatot egykori pszichiáterével.

...ám mindezek  helyett azon kapta magát, hogy egyre több időt tölt a tévé-, vagy számítógépe előtt; különösen Twitter-oldalán... ahol nem ritkán a rajongók kedélyeit borzolta.

"Ne gondold, hogy bárkit is érdekel, amit a Keane nélkül csinálsz..." - kapta sorra az ilyen és ehhez hasonló üzeneteket. Tomot - akinek alapvetően bűntudata volt a hiátusz miatt - különösen érzékenyen érintették ezek a reakciók.

"Kérdezz-felelek" játékokat hirdetett, hogy oldja a közte- és rajongótábora között kibontakozó feszültségeket, ám azok rendre rosszul sültek el.

2014 júniusában a régi jóbarát, Tim felől is aggasztó hírek érkeztek. Timet ekkor már második alkalommal kapták ittas vezetésen a hatóságok. Pénzbírságra, valamint a vezetéstől való -  két évre szóló - eltiltásra ítélték. 

 ...mindezek tudata még inkább erősítette Tom lelkiismeret-furdalását és az addiginál is mélyebb letargiába süllyedt. 

A rajongók kérdéseit, mi szerint mutatna-e végre valamit a dalaiból, rendszerint "alkotói válságra" hivatkozva hárította el.

2014 augusztusában Watching Your Back címmel végül megosztott egy demót, amelyről rajongói rögtön tudni vélték, hogy mindenekelőtt egy, barátjának - Tim Rice-Oxley-nak - szóló üzenet... 

Nem sokkal később biztosította követőit, hogy rövidesen újabb demókkal lepi meg őket - merthogy végre képes dalokat írni... arra kérdésre pedig, hogy megmutatta -e Timnek az új szerzeményeit, "még nem mertem" - volt a válasz. 

Tim - a maga nehézségei ellenére - Tomnál jóval aktívabban töltötte a hiátusz időszakát és együtt dolgozott többek között Lily Allen-nel, valamint más, neves előadókkal is... 

Tom eközben továbbra is úgy érezte; nem halad és nem jut semmire. ...és miután az év végi időszak  nemcsak az év-, de kis híján az élet végét is jelentette számára, elhatározta, hogy amilyen gyorsan csak lehet, összeszedi magát és bizonyítani fog...

Újra golfozni kezdett, mi több, egyre jobbá vált és amatőr bajnokságokat nyert csapatával. A sikerélmény pedig egyfajta kapaszkodót is jelentett számára... 

(Az amatőr golfbajnok - 2015 tavasza)

tom_chaplin_fwvrvakqnuxm.jpg

Diétázni, rendszeresen sportolni kezdett és amikor csak tehette, hódolt régi és megnyugtató szenvedélyének, a sporthorgászatnak.

(Egy jól megtermett "zsákmánnyal", 2015 tavaszán)

13435426_10154290741028330_5832032186276481899_n.jpg

Mindez azonban kevésnek bizonyult. Tom kisvártatva ugyanabban a "sprirálban" találta magát, amelyből 2006-ban, -nagy nehézségek árán- sikerült kivergődnie.

Felesége ekkor közölte vele, hogy "már nem meri szeretni őt" és rövidesen szétváltak útjaik.

Tom eközben próbált megfelelni az apai szerepkörnek, ám rendre úgy érezte, ez a törekvése is kudarcba fullad.

...az év azonban újabb kihívást tartogatott számára: a Keane felkérést kapott az azévi Battle-fesztiválra. A rendezvényen négyük közül végül ő és Tim vállalta a részvételt.

Tom a lelke mélyén abban bízott, ez az alkalom lehetőséget kínál majd arra, hogy rendezze a Timmel való konfliktusait, ám az események másként alakultak, mi több, egy régi, tragikus "forgatókönyv" szerint vettek fordulatot...

Tom egyre gyakrabban tűnt el napokra úgy, hogy senki sem tudott hollétéről, majd 2015 nyarán - állítása szerint egy barátja házában - kokain-túladagolás miatt kis híján életét veszítette.

Miután túlélte a szörnyű kalandot, Tom arra jutott, többé nem vár tovább és rászánja magát arra a pszichoanalízisre, amit korábban pszichiátere javasolt neki... ...és amitől ő és a környezete egyaránt tartott.

A pszichoanalízis gyakorlatának lényege többek között az volt, hogy a terapeuta hipnózis segítségével vezeti őt vissza a múltba, felszaggatva a legmélyebb traumákat. A terapeuta arra is figyelmeztette Tomot, hogy mindez - különösen a terápia elején - rendkívül megviselheti őt lelkileg...

Tom azonban döntött és belevágott a terápiába.

Egy idő után egyre erősebbnek érezte magát, majd korábban sosem tapasztalt kiegyensúlyozottságra és életkedvre tett szert....

Nagy erőkkel látott neki a szólólemez munkálatainak; újabb dalok írásának és hangszerelésének. A zenészek kiválasztásában Adam is a segítségére volt. Matt Hales produceri munkái pedig erős alapot teremtettek a folytatáshoz. 

Pszichiátere a terápia során azt javasolta Tomnak, "írjon ki magából mindent", amit- és amennyire csak lehet. Tom -óvatosan bár, de- megfogadta a tanácsot, így 2016 nyarára egyfajta "életrajzi album" született.

 Tom szerette volna, ha a lemez első kiemelt dala az a dal, amely ahhoz az emberhez szól, aki miatt új értelmet nyert az élete és aki a legnagyobb erőt adja számára ahhoz, hogy végleg leszámoljon addikcióival.

 

Így vált az album első számú slágerévé egy, az akkor kétéves Freya-hoz intézett üzenet. Tom  a Quicksand szövegében biztosítja kislányát, hogy bármi történjék, mindig számíthat rá a jövőben. 

"...Life's gonna bring you glory
But there's another side to the story... 

And if the world shakes
Your brittle heart breaks
We will patch it up, we'll work it out...
"

 (Kislányával, Freya-val a Quicksand-hez készült album-illusztáción, ck 2016 tavaszán - Fotó: Derek Hudson)

13892309_10208354907924677_6791887766619024756_n.jpg

A lemez többi dala hasonlóképpen személyes üzenetet hordoz.

A See It So Clear-rel a múltba, pontosabban a gyerekkorába tekint vissza... Másfelől, ez a dal a leginkább művészi eredménye egy sikeres pszichoterápiának.

"...Oh I see it now, see it now
Look back and see from shadows
The loneliness reaching for me
I will give it a home so it's never alone
It was buried so deep..."

 A Solid Gold - ban feleségének, Nat-nek fejezi ki háláját, amiért újra a bizalmába fogadja és támogatja őt.

Az egyébként vidám dallamvilágú Better Way pedig az ominózus nehéz időszakra reflektál és egyfajta biztatást hivatott adni önmagának:

"...I drag my bones back down that same old road
To try and take away the pain
I'm on a one-way track
With no way to get back
There has to be a better way..."

...ugyanerre az időszakra és hányattatásaira utal a Hardened Heart című dal is:

"It's such a beautiful world
So why do I feel so down?
I should be heading for somewhere
Instead of spinning around, round, round
I'm flying out of control
Headlong into the ground
And all the people that love me
They never know if I'm up, down or round
Everything I've got
I'm gonna lose the lot
How I wish that I was not..."

Az albumhoz, amely The Wave címmel jelent meg, 2016 október 14.-én, egy "veterán" fotós, Derek Hudson készített lenyűgöző illusztrációkat.

tumblr_obpcqb8mhr1uacdtoo3_540.png

A lemezt övező siker nem kevéssé lepte meg az egyébként is bizonytalan Tomot, aki korábban a "Keane árnyékában" érezve magát, nem sok reménnyel tekintett a jövőbe...

Neves lapok keresték fel, televíziós- és rádióműsorokba kapott meghívást, ahol rendszerint elismerően nyilatkoztak szóló-tevékenységéről. 

Ő maga pedig gyakran megrendítő őszinteséggel számolt be az elmúlt évek hányattatásairól és függőségeiről.

(Kérdések kereszttüzében a Loose Women című, népszerű televíziós műsorban -2016. december 13.)

medium_yudvbfvmkpkdfgizyzoub_bg4qpgjmw0d49duwuxe64.jpg

Közben elkezdődött egy -nemcsak Angliát, de Európa többi részét és Latin-Amerikát is érintő -  turné...  az egykori Keane-rajongók egy része pedig hűségesen követte őt ezen az úton...

(Rajonók között, egy Rye templomában tartott koncert után - ck 2017 eleje)

15442194_1286690994735482_5009302276166008289_n.jpg

 Tom mindemelett felkérést kapott kiadójától egy karácsonyi album készítésére, mely még abban az évben megjelent, Twelve Tales Of Christmas címmel.

(Tom, Twelve Tales Of Christmas lemezek között - 2017 november)

 23622496_10212313177958954_8616869171126996956_n.jpg

Ezt követően igazi meglepetéssel szolgált rajongói számára... Tom, aki azt megelőző időszakban leginkább elutasító-, vagy kitérő válaszokat adott a Keane jövőjét illetően, 2017 decemberében meghívta egykori zenésztársát, Richardot egy - a londoni Royal Festival Hall-ban tartott - koncertjére...

 A közönség kitörő örömmel fogadta a dobost, akinek megjelenése egy új időszak kezdetével kecsegtetett.

(Tom és Richard, a Royal Festival Hall színpadán - 2017. december 12.)

tumblr_p0vdhbrq1f1vtieqvo1_640.jpg 

 2017 karácsonya pedig szinte bármely korábbi karácsonynál különlegesebbnek ígérkezett Tom számára...

...nemcsak, hogy új albuma sikereit ünnepelhette, de úgy tűnt végre meglátogatja őt egy régen látott jóbarát...

 

 

 

 

 

Strangeland blind...

10. rész

Tim igyekezett "kiírni magából" minden csalódását, az eredmény pedig nem maradt el; 2011 őszére "nagylemeznyi dal" született. ...ezek után nem volt más hátra; a zenekar ismét stúdióba vonult.

William Boyd hasonló című regénye alapján Tim a  "Strangeland" nevet szánta az albumnak. 

Mindemellett úgy tervezte, hogy  - amennyire csak lehet - "visszakanyarodik a gyökerekhez" és - mind szövegben, mind hangzásban - visszahozza a "korai" Keane-albumok hangulatvilágát.

 (Stúdióban a Strangeland felvételeinek idején- 2011. év vége) 10469_146863035458568_573767462_n.jpg

 Egy ilyen, nosztalgiázás eredményeként született az a Sovereign Light Café című dal is, melyet gyakorlatilag már a korábbi turnék alatt játszott a zenekar, és ami a Somewhere Only We Know -hoz hasonlóan gyerekkoruk ikonikus helyszíneire vezet vissza... A dal középpontjában egy kávézó áll, mely egy közeli világítótoronyról, a Sovereign Lighthouse-ról kapta nevét és kedvelt találkozóhellyé vált a helyiek számára. 

Tom afféle "nosztalgikus sétát" tesz a videóban, ahol feltűnik gyerekkoruk egyik legkedvesebb találkozó-helye, a dalban is említett East Parade, a hozzá tartozó dokkokkal és jégkémes bódéval, majd a - későbbi borítón is látható - jellegzetes "kockaépületekkel".  Az utolsó állomás pedig nem más, mint maga a Sovereign Light Café. 

 (Pihenő a forgatás szünetében - hol máshol, mint a Sovereign Light Café teraszán?! - 2012 május)

9b6ca78e97f819d52f6bfa8c028dfa9d.jpg

A Tim párkapcsolati válsága ihlette Disconnected -et  - a Sovereign Light Café-hoz hasonlóan - ekkora már szintén több-kevesebb rendszerességgel játszották koncertjeiken. A dalhoz, - amely tulajdonképpen Tim válását dolgozza fel - Juan Antonio Bayona és Sergio G. Sánchez spanyol rendezők készítettek átütő erejű videót. A klipet egy elhagyott barceloniai "kísértetházban" forgatták, és egy egymástól eltávolodott pár történetét dolgozza fel, akik - szürreális jelenetek kíséretében - "megkérdőjelezik lét-és nemlét fogalmát".

A spanyol színésznő, Leticia Dolera főszerepével készült rendhagyó videó végül elnyerte "az év zenei videójának" járó díjat, a Q Magazin az évi díjkiosztóján.

(Tim és Tom, a Q Magazin díjának átvétele után - 2012. október 22.)

398250_158778154267056_506871413_n.jpg

Tim szeretett volna egyfajta egyensúlyt tartani "hagyományos Keane-stílus" és az előző évek kísérletezgetése között, így a dalok többsége nem vált különösebben formabontóvá. A - szintén párkapcsolati viharokra  reflektáló - Silenced By The Night afféle klasszikus popdalnak mondható és gyakorlatilag nincs ez másként az album többi részével sem; az On The Road, a You Are Young, vagy akár a The Starting Line jobbára "Keane-alapokra" helyezett, könnyed, slágeres szerzemények. A lemez összességében vegyes fogadtatást kapott, noha Angliában arany minősítéssel - a Keane-albumok történetében negyedik alkalommal -  első helyet szerzett. Ezzel a rekorddal pedig azóta is olyan előadókkal vetekszenek, mint a The Beatles, az ABBA, vagy a Led Zeppelin.

A fiúk ezek után újra nagyszabású turnéra indultak, amely -stílusosan - Bexhill-ben kezdődött és amely ezúttal Kelet-Európai helyszíneket is magába foglalt. Így történhetett meg, hogy - fennállása alatt először -  Magyarországra is ellátogatott a zenekar! 

(Rajongók százai csápolnak a budapesti Petőfi Csarnokban, 2012. október. 30.-án)

400350_10151154690471843_803586617_n.jpg

 A budapesti koncert - a közönség kis létszáma ellenére - kirobbanó sikert aratott, a rajongók jó része szinte az összes dalt egy emberként énekelte együtt Tommal.

A turné többi állomását is hasonló-, de inkább jóval nagyobb lelkesedés kísérte...

zenekaron belüli konfliktusok azonban egyre mélyültek...

A csapatszellem már korántsem működött úgy, mint régen, a tagok közötti feszültség pedig olykor már a külvilág számára is érzékelhetővé vált.

Tom - aki korábban egyöntetűen elutasította egy szólókarrier gondolatát - egyre gyakrabban fontolgatta, hogy a zenekartól független, külön utakra lép. Adam pedig - aki ekkor már rég nem kísérte az együttest turnéikon - elsődleges támogatójává vált Tom szóló-törekvéseinek.

A zenekar mindemellett beütemezett még egy "Best Of" válogatást, amely végül 2013 nyarára készült el.  Az albumon olyan, korábban ismeretlen dalok is megjelentek, mint  például a "Higher Than The Sun", vagy a "Won't Be Broken".  

 Augusztus 26.-én, a turné utolsó koncertje után egy nappal pedig rögzítették a válogatáshoz szánt videót; egy akusztikus koncertet, melyhez a rajongók kívánságai alapján állították össze repertoárt. 

 

 A "Best Of-lázban égő" rajongók joggal érezhették, hogy új fejezet kezdődött az együttes történetében... októberben azonban olyan hírt kaptak, ami szinte egy csapásra szertefoszlatta ezeket a reményeket.

 Tim, Tom, Richard és Jesse bejelentették ugyanis, hogy -sok-sok együtt töltött esztendő után- a következő éveket egymástól külön képzelik el... ...és míg egyes lapok egyenesen az együttes feloszlását emlegették, Tim és Tom - miközben kitartóan cáfolták a feloszlás hírét - megerősítették, hogy  bizonytalanok az együttes jövőjével kapcsolatban. 

Tom ezzel egyidejűleg bejelentette, hogy hamarosan apai örömök elé néz, emellett szólóelőadóként tervezi további pályafutását. 

 ("Összezárva" - Q Magazin, 2013. október)1451954_10201094091330064_1933515453_n.jpg

A zenekar ezután még eleget tett néhány felkérésnek, majd Tom egymaga Ausztráliába repült, hogy rendezze gondolatait és kezdetét vehesse egy "új életnek"...

 

 

A "kicsi", a "nagy", a rapper, meg a többiek...

9. rész

...a turné alatt a szokásosnál is többet utaztak, gyakran végtelennek tűnő éjszakákon át... ...a vonat közös kedvenc közlekedőeszköznek számított és Tim egy idő után magától értetődőnek érezte, hogy egyik soron következő dalának a Night Train címet adja. Rövid időn belül újabb és újabb dal született, a srácok  végül arra jutottak, elérkezett az idő egy új (kis)lemezre.

A dalok többsége jóval személyesebb hangulatot árasztott az előző album dalainál... Ilyen a  Stop For A Minute is, amelyhez - hip-hop hangzást megálmodva - Tim a rap-zene közismert fenegyerekével, Kanye West  -tel képzelt el.  A rapper el is fogadta felkérést, ám végül mindössze egyetlen alkalommal vonult stúdióba a fiúkkal, majd egyéb elfoglaltságaira hivatkozva  lemondta az együttműködést. Tim ennek ellenére nem állt el eredeti tervétől, mi szerint rap-stílusban szeretne rögzíteni bizonyos dalokat. Az újabb választás egy szomáliai-kanadai rapper-re, K'Naan -ra esett. A srácok elmondása szerint a hip-hop sztár újszerű művészi látásmódot és gazdag szövegírói kreativitást hozott a közös munkába. Tom még azt is hozzátette, hogy K'Naan munkája és személyisége jóval mélyebb és összetettebb, mint ahogy az egy rapper-től úgy általában elvárható volna. 

 (közös fotón, K'Naan -nel - 2010 eleje)

306859_335413233208628_1118864859_n_1.jpg

Richard véleménye már korántsem volt ennyire pozitív. A Stop For The Minute munkálatai ugyanis - saját bevallása szerint - erősen próbára tették a dobos tűrőképességét. Elmondta, hogy időnként külön szobába is vonult, amíg K'Naan órákig sétált fel-alá a stúdióban, a megfelelő rímeket keresve.  

Mindettől függetlenül folytatták tovább a közös munkát, aminek eredményeképpen két dal került a lemezre. A már említett Stop For A Minute mellett a Looking Back volt a másik, melyhez a Rocky című mozifilm zenei anyaga szolgált alapul. Tim elmondása szerint inkább ösztönös, mintsem szándékos volt a választás; a dallam már napok óta a fejében járt, végül úgy döntött, a legújabb dala alaptémájává teszi.

  A meglehetősen szokatlan hangzású Ishin Denshin (You've Got To Help Yourself) egy japán énekesnő, Tiagarah közreműködésével készült. A dalt eredetileg egy Yellow Magic Orchestra elnevezésű japán popzenekar vette fel 1983-ban. A feldolgozás felvételei alatt a zenekar tagjai tulajdonképpen nem is találkoztak Tiagarah-val; míg az énekesnő Los Angelesben énekelte fel a szólamát, addig Tom énekét egy koppenhágai stúdióban rögzítették. 

A lemez egy másik érdekessége a 80'-as éveket idéző My Love; Tim egyetlen olyan szerzeménye, amely az ő szólóénekével került kiadásra.

 Az album talán legnagyobb kedvencévé a My Shadow című daluk vált , ami azóta is gyakran elhangzik a koncerteken. Talán ezért sem meglepő, hogy a lírai - némiképp U2 balladára emlékeztető - dal a későbbi Best Of válogatás lemezre is felkerült.

Tim - megragadva a kínálkozó lehetőségeket - egyre többször vállalt részt más előadók, együttesek munkáiban is. Közéjük tartozott többek között Kylie Minogue ausztrál énekesnő, aki február 13.-án egy fotóval ellátott posztot közölt a Twitter oldalán. "Stúdióban Stuart Price-szal, Faster T. Smith-szel és Tim Rice Oxley-val...  nagyszerű nap!" - olvasható a bejegyzésben. Mint később kiderült, Tim társszerzőként működött közre az énekesnő "Everything Is Beautiful" című albumán.  

(Stuart Price, Kylie Minogue, Faster T. Smith  és Tim - 2010 február)

65239101.jpg

Tim emellett számos produceri feladatot is ellátott, valamint felelevenítette az együttes régi kapcsolatát Fran Healy-vel, a Travis frontemberével, aminek eredményeképpen Fran rendszeresen fellépett a későbbi Night Train turnén. Az év novemberében pedig Timmel közösen jótékonysági gálát adott Berlinben.

(Backstage-ben Fran Healy-vel - Los Angeles, 2010 július 20.)

556480_335413503208601_984755550_n_1.jpg

A "Night Train" címet végül nem egy dal, hanem a nyolc dalt tartalmazó album kapta, ami ún. "EP-ént" jelent meg, 2010. május 10.-én...  

...úgy tűnt, hogy amíg a Perfect Symmerty egyfajta átmenetet képezett-, addig az igazi szakítást a "hagyományos Keane-stílussal" a Night Train hozta meg. 

A lemez ennek ellenére - elődjeihez hasonlóan - lista-elsővé vált az Egyesült Királyságban. 

A rajongók nagy része azonban csalódott volt és ezt nem is rejtette véka alá. "Kétlem, hogy tisztában vannak a ténnyel, hogy a rajongóik úgy általában nem rap rajongók..."- olvasható egyikük népszerűvé vált hozzászólása a legnagyobb videó-megosztón. 

A szakmabeliek is vegyes érzelmekkel fogadták az albumot, amely az együttes előző lemezeihez képest jóval kevésbé pörgette fel az eladási mutatókat. Az öt ország 29 helyszínét érintő  rövid turné mindettől függetlenül telt-házas koncertekkel zajlott.

(Los Angeles, Oakland - 2010. 07. 20. - Richard fotója )

oaklandlg.jpg

...ám a Keane ekkorra már nem feltétlenül a "gyerekkori jóbarátok bandája" volt,  a megszokott összetartó erő pedig gyengülni látszott.

(Lazítás Jimmy Kimmel show-ja alatt -  Las Vegas, 2010 július 22.)

p1000501.jpg

 

Ekkoriban történt, hogy Tim és Jesse szokatlan ötlettel álltak elő.

...még 2009-ben, egy görbe éjszaka során fogant meg egyikük fejében egy country zenekar alapításának ötlete, ami később, "kijózanodás után" is működőképesnek bizonyult. 

A két cimbora pedig elérkezettnek látta az időt, hogy hozzálásson a szervezéshez.

Az új formáció a Mt Desolation nevet kapta és többek között olyan vendég-zenészekkel bővült, mint Jessica Saveley-Taylor, a - Florance And The Machine koncertjén is fellépő - The Staves együttes alapító tagja.

 (Mt Desolation a kezdetekben; Jessica Saveley-Taylor, Tim, John-William Scott, Phil Renna és Jesse5140227217_9273d3c550.jpg

 Tim és Jesse elsősorban "hobbizenekarként" tekintettek a hat tagú együttesre, ami 2010 október 18.-án "Mt Desolation" címmel meg is jelentette debütáló albumát. Az elsőként megjelenő Bitter Pill még Tim szólóénekével készült, majd jött a kifejezetten közös produkciónak számító Departure.  

Az Mt Desolation-ban nem voltak a korábbiakhoz hasonlóan leosztott szerepek: Tim és Jesse egyaránt szólót énekeltek és a szerzői munkálatokban is osztoztak. 

Időközben Tomhoz is bekopogtatott "élete másik nagy lehetősége".

Hatalmas megtiszteltetésként érte a hír, hogy gyerekkori bálványai, a Queen együttes tagjai végül őt választották Freddie Mercury utódjául Anglia legnevesebb jótékonysági gálaestjére, a Prince's Trust-ra.

Tom repesett a boldogságtól, úgy érezte, végre megvalósíthatja titkos gyerekkori álmát, mi szerint "Freddie-ként léphet  a színpadra".

Külön megtiszteltetésnek érezte, hogy azt az "It"s A Hard Life" című dalt adhatta elő, amelyet a zenekar - eredeti szándékai szerint - nem kívánt többé (Freddie Mercury  nélkül) a színpadra állítani.

A 2010. november 17.-én tartott gálát számos televíziós csatorna közvetítette.

A siker pedig önmagáért beszélt: az előadás alatt szinte lélegzet-visszafojtva ülő közönség szűnni nem akaró tapssal és ovációval jutalmazta a színpadot elhagyó énekest...

(Tom Károly herceg gratulációját fogadja a Gála után. Tőle balra Tom Jones, jobbra Brian May, a Queen legendás gitárosa  - 2010)

hrh_tomjones_tomchaplin_brianmay_690.jpg

A Keane pedig mindeközben további, nagy változások elé nézett... 

Februárban nyilatkozatot tettek közzé honlapjukon, melyben tudatták, hogy Jesse ettől fogva hivatalosan is a csapat teljes jogú tagja.

A nyilatkozathoz mellékelték az emlékezetessé vált fotót, melyet Bryan Adams énekes a Comic Relief jótékonysági kampány során készített róluk. 

(Az első, "hivatalosan is közös" fotó Jesse-vel, a Comic Relief kampányhoz készült pólókban pózolva - 2011 február 18.)

578904_335413329875285_822675534_n_1.jpg

Tom rászánta magát a nagy lépésre és bő egy évtized után feleségül vette barátnőjét, Nat-et...

Tim házassága eközben egyre mélyebb válságba sodródott. Magánéleti problémái nem csak az ő - és az együttes - hangulatára nyomták rá a bélyegüket, de a dalszerzői tevékenységére is... csalódottsága pedig egyre több dalt ihletett...

Az együttes tagjai végül - a kibontakozó feszültségek ellenére is - úgy döntöttek,  nekilátnak egy újabb, közös album elkészítésének...

 

 

Tökéletes szimmetria?!

8. rész

A srácok nem sokkal később munkához is láttak, hogy összeállítsák az új lemez anyagát. 

Tim úgy döntött, marasztalja Jesse-t, és nem csupán a stúdiófelvételek, de a turné idejére is.

Jesse, - aki ekkor még nem számított teljes jogú tagnak az együttesben- sajátos érzékkel hengerelte le annak tagjait és a környezetükben levőket... Úgy tűnt, hozzáállásával új színt hozott az zenekar életébe. Humor, lelkesedés és ötletek tekintetében pedig egyszerűen felülmúlhatatlannak bizonyult. 

Tim elsöprő energiával vetette bele magát a stúdió-munkálatokba. 

Tom pedig - aki számára ez az időszak egy új élet kezdetét jelentette - az addiginál is nagyobb lelkesedéssel fogadta Tim ötleteit. Eközben interjúk tucatjaiban számolt be megrendítő őszinteséggel korábbi problémáiról. Gyakran hozzátette, úgy érzi, barátai segítségével sikerült végleg lezárnia életének e nehéz időszakát. 

"Mindent elveszíthettünk volna - nyilatkozta egy alkalommal - de a régi barátság, ami összeköt minket, nem hagyta, hogy mindez megtörténjen..."

A kibővült zenekar új lehetőségekkel kecsegtetett Tim számára, aki készen állt, hogy merőben új hangzásvilággal kísérletezzen... Az addig megszokott vokál-billentyű-dobok hármasa mellé behívta a gitárokat és a különböző ütősöket. A gyerekkor iránti nosztalgia jegyében idézte meg dalaiban a '80-as évek jellegzetes szinti-pop világát, helyenként némi David Bowie hatással megspékelve.

Az új dalok többsége - az addig megszokott melankólia helyett - vidám és optimista hangulatot árasztott, a szövegekből pedig - ha nem is tudatosan - szinte teljesen kiszorult a személyes jelleg. Úgy tűnt tehát, az új lemezzel messze maguk mögött hagyják a a Hopes And Fears és az Under The Iron Sea zenei világát.

 A lemez - az első single-nek szánt dal után - A Perfect Symmetry, azaz a "tökéletes szimmetria" címet kapta. Az első kislemez azonban mégis egy olyan dalhoz fűzödött, amely minden tekintetben meglepetés volt a rajongók és a kritikusok számára.

 

A dalt - melynek a dallama mellett a társadalmi kérdéseket  feszegető szövege is rendhagyónak bizonyult - a szakma és rajongók egy része fanyalgással fogadta.  A Spiralling azonban - a rossz előjelek ellenére is - nem várt népszerűségre tett szert és  gyorsan utat tört magának a rádiós lejátszási listákon.

(A Spiralling-hez készült promóciós fotón - 2008)

318794_112646408880231_1821972342_n.jpg

 A megjelenése utáni első hétben a világ legtöbbet játszott dalává vált, a fiúk pedig a legjobb zeneszámnak ítélt díjat vehették át érte az azévi Q Awards gálán. 

 (Tim, Tom és Richard a Q Awards díjátadó gála után - London, 2008. 10. 06.)

tom_chaplin_q_awards_2008_awards_ceremony_gwwcqjjj56ol_1.jpg

A "korai Keane" dallam-világát talán leginkább a The Lovers Are Losing című dal idézi. A metaforákkal gazdagon tűzdelt szövegben Tim általánosítja az emberi kapcsolatokból kiveszni látszó szerelem, szeretet hiányának problémáját. 

("...I dreamed I had nothing at all, nothing but my own skin...")

 Az album címadó dalában, a kőkemény társadalomkritikát megfogalmazó Perfect Symmetry-ben megjelenik az emberiségben való teljes csalódottság érzése. Mindemellett eltökélt célja, hogy felrázza az embereket, nyomatékosítva, hogy itt az idő tenni a közös jövőért...

"...I wish I could make sense of what we do
Burning down the capitols
The wisest of the animals

Who are you, what are you living for
Tooth for tooth, maybe we'll go one more...

...And maybe you find, life is unkind
And over so soon
There is no golden gate
There's no heaven waiting for you..."

 

 

 A You Haven't Told Me Anything - gel Tim  visszatekint az együttes kritikus időszakára, utalva Tom Japánból való eltűnésére és annak hatásaira. 

A lemez egyik legizgalmasabb dalának a - francia dalszöveggel is megjelentetett - Black Burning Heart tűnik, mely egy titkos vérszerződés történetét dolgozza fel. A kérdésre, mi szerint sor került-e ilyesmire a tagok életében, Tim zavartan mosolyogva nemmel válaszol.  

...és míg Better Than This  esetében érzékelhető a már említett David Bowie-hatás, addig az Again And Again ízig-vérig "szinti-rock" melódia. 

A Playing Along pedig egy - szintén Keane-től szokatlanul - egyszálgitáros ballada. 

 A felvételek remek hangulatban zajlottak a londoni, párizsi és berlini stúdiókban, az együttesről pedig - a hangulathoz illő - vidám, színes-ruhás fotók egész sorozata készült.  

 e562e1b4dbfd4fcae60c3fe43966daad.png

A Berlinben töltött időszak különösen produktívan telt... Tim elmondása szerint ekkoriban ragadta mindnyájukat magával a német Bauhaus mozgalom dizájn-koncepciója, melynek szellemében egy koreai művész, Osang Gwon később elkészítette a fiúk életnagyságú szobrait. 

osang-gwon-keane-8.jpg

A szobrok, melyek az albumhoz mellékelt leporellón is feltűnnek,  a "tökéletlen szimmetria" benyomását keltik.

x213192813155912896_6.jpg

 Az új lemezt, ami - az előzőekhez hasonlóan - a listák élén landolt az Egyesült Királyságban - vegyes és jobbára szélsőséges kritikák fogadták. ...és bár szép számmal tudhattak magukénak újabb rajongókat, úgy tűnt, jó néhányan el is fordultak tőlük.

A zenekar tagjai - mindettől függetlenül - igyekeztek jó hangulatban folytatni a turnét és túljutni az őket ért kritikán. Utóbbiban a rajongók is segítségükre voltak, akik a már megszokott lelkesedéssel fogadták őket a koncerteken. A együttes pedig hasonló lelkesedéssel fogadta a szép számmal érkező fesztivál-felkéréseket.

Tim, Tom és Richard eközben kitartóan hangoztatták, hogy - hosszú idő után - végre kifejezetten élvezik a közös munkát. Mindezt alátámasztani látszott Tom vidám amatőr-filmes sorozata is, amely az együttes "kulisszák mögötti" életére fókuszál s amely később "Tom's mini docs" címmel került fel a legnagyobb videómegosztóra.

A zenekar kibővülése azonban - az új kihívások mellett - a szerepek átrendeződését is jelentette.  

 (Tom, - ezúttal szólógitárral - a Párizshoz közeli Rock-en-Seine fesztiválon - 2009. 08. 28.)

letoltes.jpg

 S bár az együttes mindennapjaiban látszólag gyökeret vert az a bizonyos "tökéletes szimmetria",  ők hárman mégis úgy érezték; valami végképp megváltozott... 

 

 

Túl a csúcson...

7. rész

...és komolyan gondolta. Tom készen állt az újrakezdésre. 

Gőzerővel kezdett "dolgozni magán"; a rehabilitáción túl különböző szakembereket keresett fel, akik segítettek a számára helyes életmód kialakításában.

Speciális diéták, sport és  - természetesen - minden egészségre káros anyag mellőzése... Kiszorította mindennapjaiból az alkoholt és igyekezett végleg megválni a cigarettától is. Ekkoriban került a kezébe Alice Cooper életrajza, aki könyvében kifejtette, mennyit segített neki a golfozás a drogokról való leszokásban..

...és bár 2007 februárjában még túlsúllyal küszködve, nem túl jó mentális állapotban került  a kamerák kereszttüzébe, néhány hónap elteltével már mindenki számára érzékelhető volt a változás. Júniusban ugyanis egy szemlátomást is fitt, kiegyensúlyozott és ereje teljében lévő énekes lépett a londoni o2 közönsége elé, aki valósággal lenyűgözte a rajongóit.  

(Tom, rajongók gyűrűjében - o2 Aréna, London, 2007. júnis. 21.)

10402632_10202233629817814_5459179790020439734_n.jpg

Tom szinte ragyogott, az együttes pedig egyre több felkérést kapott prominens és nagy tömegeket mozgató rendezvényekre.

 (Crystal Ball a o2 Arénában - London, 2007)

Utóbbiak közé tartozott többek között a Live8, a Live Earth, vagy a nagy múltú War Child jótékonysági koncertek.

Mindezek mellett pedig még javából zajlott az Under The Iron Sea turné, tetházas koncertek egész  sorozatával.

(Mindenki tombol! - koncerthangulat 2007-ből)

988633_4929927601646_1702382990_n.jpg

 A Live Earth show-n - melyet a BBC legtöbb csatornája élőben közvetített - olyan előadók mellett léphettek a Wembley Stadion színpadára, mint például a Genesis, a Metallica, Madonna, vagy akár John Legend.   

 (“Nem számít, milyen hangotok van, énekeljetek, ahogy csak tudtok... !”- Tom éneklésre buzdítja a teltházas Wembley Stadion közönségét- London, 2007. július. 7.)

10368409_10202024667273881_3429856261084728520_n.jpg

 A közelgő War Child koncertre - jótékonysági célzattal - pedig már saját kislemezzel is készültek. Az albumra újdonsült szerzeményként került fel a The Night Sky című dal, amely egy háborús övezetben élő gyermek szemszögéből íródott és az iraki konfliktus eseményeire reflektál.

 

 

 Tim, aki ekkoriban már nem érezte, hogy aggódnia kellene Tomért, új kihívásokat talált és egyre többször "tekintett ki" az együttesből...

Az előzőleg Gwen Stefani-val (No Doubt) folytatott együttműködés sikere ebben az évben tetőzött csak igazán, Tim pedig további inspirációt kapott a más művészekkel való közös munkára...

(Tim szerzeménye, az Early Winter, ezúttal Gwen Stefanival - az énekesnő The Sweet Escape című albumáról)

 

 A War Child koncertre való készülődés azonban próbára tette az együttes tagjait, akik fontolóra vették, hogy ez alkalomra egy közkedvelt Queen-dalt is színpadra állítanak.

Mivel a kezdetektől játszottak feldolgozásokat, ekkor már jó ideje tisztában voltak vele, hogy Tom kivételes tehetséggel imitálja Bono-, McCartney-, de akár Freddie Mercury hangját és előadásmódját... ...mindehhez társul Tim baritonja, mely olykor David Bowie jellegzetes hangját idézi... Az Under Pressure így ekkora már az együttes egyik közös kedvencévé vált.

Basszusgitáros híján azonban gyorsan elvetették az ötletet, mi szerint a Queen örökzöldje volna a War Child-fellépés egyik meglepetés-produkciója. Felmerült ugyan, hogy keresnek még egy zenészt az alkalomra, az időkeret azonban túl szűkösnek bizonyult...  

Adamnek végül támadt egy "mentőötlete".  A koncertek alkalmával gyakran beszélgetett a színpad körül segédkező road-okkal, így fülébe jutott, hogy egyiküknek saját zenekara van. 

Hamarosan be is mutatta az együttesnek Jesse Joseph Quin-t, akinek rögtönzött gitárjátékával végül az együttes összes tagját sikerült meggyőznie.

A kérdésre pedig, - miszerint részt venne-e a vészesen közelgő War Child produkcióban - Jesse lelkesen mondott igent. 

  (Jesse Quin, a "roady"-ból lett Keane-gitáros) d7ffad4f45664d74822d5d8ce52ebd96.jpg

A novemberben sorra kerülő esemény házigazdája és legfőbb támogatója maga az együttes volt.

Az ominózus fellépésen pedig - Jesse mellett - vendég-művészként Teddy Thompson, az Anglia-szerte ismert folk-zenész gitározott.

(Az "Under Pressure" és Jesse debütálása, a War Child jótékonysági koncertjén- 2007. november 1.) 

Az zenekar két dal erejéig Lily Allen -nel is színpadra lépett, akivel az Everybody's Changing-et és az énekesnő Smile című dalát adták elő.

 Az este - egyéb fellépők mellett - végül sikeresen zárult és mintegy 1,5 millió font gyűlt össze a háború áldozatainak javára.

A fellépés sikerén és az újdonsült gitáros lelkesedésén felbuzdulva Tim később úgy döntött, újrahangszereli néhány, a következő albumhoz tervezett dalát. ...kiderült ugyanis, hogy Jesse nem "csak" a gitárokat kezeli magabiztosan, de más hangszerekkel - mint a dobok, ukulele, vagy  akár a billentyűsök - is remekül boldogul.

 Timet lenyűgözték Jesse képességei, aki -mindemellett- tele volt ötletekkel. 

Tim pedig ekkor már nem egyszerűen egy új album terveit szövögette, de úgy gondolta, itt az ideje meglepni a rajongókat valami - a Keane-től merőben szokatlan- újdonsággal...

 

 

 

A "vastengeren" túl, a sötét oldalon...

6. rész

 (Alex Lake fotói alapján készült kollázs, az osztrák Now! magazin címlapján - 2005) 

2019-02-13_18_17_53.png

A rossz hangulat fokozatosan uralkodott el az együttes tagjai között, ők maguk pedig egyre kevesebbet kommunikáltak egymással.

Tim emellett egyre növekvő késztetést érzett arra, hogy utat törjön azoknak az érzéseknek, amelyeket már jó ideje képtelenek voltak megbeszélni egymás között. 

...és szinte folyamatosan írt. 

Írt a szállodában, az öltözőszobában, a bárban, a turnébuszon...

...egy ilyen alkalommal, amikor a zenekar Amerikában turnézott, ő épp a buszon ülve mélázgatott és rögtön versbe is foglalta gondolatait.

"Who is the man I see Where I'm supposed to be?
I lost my heart, I buried it too deep
Under the iron sea..."

A vers - melyet szokás szerint a hangszere mellé ülve fejezett be - később a Crystal Ball címet kapta...

("Oh crystal ball, crystal ball

Save us all, tell me life is beautiful..." -2006)

 

...majd még több dal született és legalább ötven demó állt készen, mire a zenekar ismét stúdióba vonult. Ekkorra már sajtó számára is sejthető volt, hogy a Keane új nagylemezen dolgozik, egy, a sussex-i Rye-ban található, eldugott stúdióban.

"...ez egy sötét lemez lesz" - közölte szárazon Tim a kíváncsiskodó újságírókkal. "Sötétebb és mélyebb, mint az előző album" - tette hozzá később Tom. Tim "elöljáróban" még annyit elárult, hogy a lemez jórészt "társadalmi-politikai" témákat feszeget. Elmondása szerint ebben a szellemben születik az Is It Any Wonder  című dal is, amelyben Tim forradalmasítja a "gitár nélküli rock", azaz "zongora-rock" újdonsült műfaját. 

Mindemelett új hangzást kísérletezett ki, amely gyakorlatilag a teljes lemez dallamvilágát meghatározza.

A Is It Any Wonder-hez idővel videó is társult, melyet az a Kevin Godley rendezett, aki korábban többek között a The Police, vagy a Duran Duran videóinak elkészítésében is vezető szerepet vállalt.

 A zenekar eközben egy New York-i stúdióba helyezte át a székhelyét, ahol további dalokat rögzítettek. 

(Tim a New York-i stúdióban, a második lemez felvétele közben- Alex Lake, 2005)

keane_alexlake_03.jpg

...ezek közé tartozik az a Bad Dream is, amely -hasonlóan az előbbihez- burkoltan politikai kérdéseket is taglal.    

 A társadalmi-politikai háttéren túl pedig idővel egyre több fény derült a dalok személyes mivoltára is, noha Tim ezekről nem-, vagy csak nagy ritkán beszél.

A Put It Behind You-val például a szerelmi bánatában vergődő Richard-nak próbált vigaszt nyújtani, míg a Broken Toy-ban  a Tomban való csalódottságának adott hangot.  A Leaving So Soon -t pedig egyfajta válasznak szánta az együttes tagjait érintő kritikákra...

A drámai hangulatú Atlantic-ben -többek között- a magánytól való rettegése jut kifejezésre.

"...I don't want to be old and sleep alone
An empty house is not a home
I don't want to be old and feel afraid..."

Az Atlantic-hoz később fekete-fehér videó készült, melyet nem kisebb név, mint Irvine Welsh, a Trainspotting c. regény szerzője rendezett. 

Hamarosan összeállt a teljes anyag, s még a lemez B oldalára is kerültek olyan, erőteljes dalok, mint a sodró hangulatú "Let It Slide", vagy a lírai "Thin Air". A B oldalra jut még a He used to be a lovely boy című dal is, amely felthetően egy másik, Tomnak szánt üzenetet tartalmaz.

Az album mellé mindeközben különleges, egyedi illusztrációk készültek, amelyek egy félig finn származású sussex-i művész, Sanna Annukka munkáját dícsérik.

(Sanna Annukka egyes dalokhoz készített illusztrációi -2006)

6c139527a34c067a18c00f90f9576e1f.jpg

2006 márciusában pedig - a rajongók nagy meglepetésére - egy kézirat került fel az együttes honlapjára.note.jpg

 

Június 12.-én -Under The Iron Sea címmel - hivatalosan is megjelent az ígért nagylemez. Az album elsöprő sikert aratott, mi több, bizonyos szempontból még felül is múlta elődje, a Hopes And Fears  sikerét. Egyes kritikusok ugyanis minden addiginál lelkesebben méltatták a Keane újdonságát, a Crystal Ball és az Is It Any Wonder pedig szinte azonnal a rádiók kedvencévé vált. 

Az együttes rajongó-tábora rohamosan bővült, az album eladási mutatói pedig egyre magasabbra törtek. Az új lemez, amely az amerikai Billboard listán a negyedik helyig jutott, az Egyesült Királyságban rövid időn belül listaelsővé vált.

(Az Under The Iron Sea lemezhez készült egyik promóciós fotón - 2006)

599841_118379848306887_1904097601_n.jpg

A zenekar ezután "év együttesének" járó legtöbb szavazatot kapta a GQ magazin olvasóitól, ezen kívül "legjobb együttes" kategóriában kapott jelölést az az évi Grammy díjra valamint az MTV "legjobb rock együttes" díjára.

 A Q Magazine az Under The Iron Sea-t "az év legjobb albuma" díjra jelölte, míg Los Angeles-ben a rangos BMI díjra vált esélyessé.

           (Együtt a BMI díjkiosztó gála után; balra Joe DiMaggio, az esemény házigazdája, mellette Tim, Tom, Richard és Adam - BMI, 2006, július. 6)

keane.jpg

 A tagok azonban már mindezek ellenére sem érezték azt az örömet és boldogságot, amit korábban, az első lemez sikereinek idején. Tom problémái egyre súlyosbodtak, ezzel párhuzamosan pedig az együttes jövője is egyre bizonytalanabbá vált.

Tim -aki nem egyszer aggasztó állapotban talált Tomra a hastingsi éjszakában- ekkor már biztosan tudta, hogy barátjának sürgős segítségre van szüksége. 

A lemezcég vezetősége azonban hallani sem akart a turné szüneteltetéséről, helyette inkább másik énekest felvételét javasolta. Utóbbi lehetőségét az együttes tagjai egyöntetűen elutasították.

Eközben Tom - akivel barátnője ekkora a sokadik alkalommal is szakított - már nem csupán a zenekar közvetlen környezetében vált kritikák és támadások célpontjává. Külsején élcelődve "sortűz alá vette" őt a sajtó is; s míg egyes lapok "kövérnek és csúnyának" titulálták, mások -többek között- "hobbithoz" hasonlították. Az énekes ekkor már korántsem volt képes megbirkózni az őt ért csapásokkal és minden korábbinál mélyebbre zuhant. 

Egyre gyakrabban tűnt el és vált elérhetetlenné a társai számára.

"...sokszor napokig ültem a  tévé előtt és csak sírtam - mesélte később - volt, hogy Tim eljött hozzám, én pedig nem nyitottam ajtót..." 

Mire 2006 augusztusában Tokióba érkezett a zenekar, már senki sem tudta-, -és talán nem is akarta- követni, mi történik Tommal. 

Egy éjszakai fellépés alkalmával pedig már hiába is vártak rá... 

"...végül valaki felment a szobájába és azt látta, hogy az ágya érintetlen, a csomagjai pedig sehol... - mesélte később Richard - ...a szálloda ablaka egy tóra nézett és én nem mertem kinézni rajta, mert rettegtem, hogy Tom holttestét látom majd lebegni a tó vizén..."

Nem sokkal később üzenet érkezett, amiből kiderült, hogy Tom már javából London felé tart.

"...púp vagyok a hátukon - morfondírozott a hazafelé tartó úton - ...most már biztosan kidobnak az együttesből és mindennek vége... de talán jobb is ez így..."

Ám mire a gépe Londonban landolt, Tom már el is szánta magát egy nagy lépésre; bejelentkezik a londoni Priory Rehabilitációs Intézet függőségek kezelésére szakosodott osztályára.

A turnét felfüggesztették, a fiúk pedig megkönnyebbültek. "Inkább látnám az együttest széthullva és Tomot boldognak, mintsem tovább folytassuk, Tom kárára..."- nyilatkozta egy alkalommal Richard. 

Adam még tett némi erőfeszítést arra, hogy Tom problémáit rejtve tartsák a nyilvánosság elől, ám egy, Priory körül felbukkanó lesifotós mindent világossá tett. Miután lencsevégre kapta az intézet kertjében kedélyesen beszélgető Tomot, függőségének híre futótűzként terjedt el a brit bulvársajtóban. 

Valóságos botrányként kezelték a elit iskolát végzett tagokból álló együttes  és frontemberének ügyét. Tom (és helyenként maga az együttes is) pedig azonnal a pletykalapok címoldalára került. A szakmabeliek sem hagyhatták szó nélkül az esetet: a  Kashabian és az Oasis frontemberei például egyenesen "műproblémának" nevezték a Tom körül kirobbant hisztériát, mondván, az egész nem több, mint közönséges reklámfogás... Gallagher - nem éppen szalonképes stílusban - még azt is hozzátette, hogy Tom túl gyenge a drogokhoz.

Tom - bár rosszul érintették a újabb kritikák - ekkor már úgy érezte, nincs vesztenivalója.

 "...mindenkinek csalódást okoztam..." - vallotta be magának, majd a világ nyilvánosságának is. 

...és végképp elhatározta, hogy a gyógyulás útjára lép.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

...és minden megváltozik...

5. rész

A Hopes And Fears világszerte több, mint öt és fél-millió példányban kelt el és mintegy 72 héten át ostromolta a brit album-lejátszási listákat. Angliában pedig 2004 legkeresettebb albuma lett.

...és elkezdődött a világot átívelő turné... a fiúk alig akarták elhinni, hogy meghívást kaptak a Glastonbury-re,  Anglia első számú zenei fesztiváljára.

"Végre az álmainkat éljük!"- mondta Tom az egyik interjúban.

Ez volt az első olyan alkalom, amikor igazán "komoly tömeg" előtt léphettek fel és a szokásosnál is nagyobb izgalomban érkeztek a helyszínre. Ám a debütálás eleinte nem sok jóval kecsegtetett. Szakadt az eső, a színpadon pedig hatalmas tócsákban állt a víz.  

Mire a színpadra értek, már ők maguk is jócskán vizesek voltak, ám a "shownak mennie kellett", így játszani kezdtek...

Elsőként a Snowed Under-t adták elő és ahogy Tom a "The sun came out and its a lovely day" rész végére ért, hirtelen elállt az eső és előbújt a nap. "...olyan volt ez, mintha valaki hívást intézett volna Istenhez... - emlékezett vissza évekkel később Richard- ...ez volt a pillanat, amikor igazán érezni lehetett, hogy megérte a hosszú éveken át tartó küzdelem..."  

                              (Glastonburyyyyy! - Tom üdvözli az összegyűlt tömeget - Glastonbury Fesztivál, 2004)

574802_134839756660896_2146446370_n.jpg

 A fellépés a sár és a borongós idő ellenére is hatalmas sikert aratott.

...és nem volt ez másképp a turné folytatásával sem.

A banda nem sokkal ezután felkérést kapott a U2 zenekartól, hogy előzenekarként lépjen fel annak 2005-ös amerikai Vertigo turnéján. A fiúk hatalmas megtiszteltetésnek érezték és azonnal el is fogadták a gyerekkori bálványok ajánlatát. 

 ...és alig tértek magukhoz a meglepettségtől, amikor jött a következő hír; a zenekart négy kategóriában is jelölték a következő évi, jubileumi Brit Awards díjra.

A srácok, akik nem érezték igazán esélyesnek magukat, szinte teljes nyugalomban várták a díjesőt a gálán. ...ám amikor Joe Whiley kimondta az együttes nevét, alig akartak hinni a  fülüknek. "Legjobb feltörekvő művész" kategóriában utasították ezzel maguk mögé a britek kedvenc üdvöskéjét, Joss Stone-t, csakúgy, mint Natasha Bedingfield-et. 

 Az este nagy meglepetése azonban még csak ezután következett. A "legjobb brit album" díjat ugyanis olyan nevek elől sikerült elhappolniuk, mint a Snow Patrol, a Muse, vagy az előző kategóriában már legyőzött Franz FerdinandTom, aki nem készült különösebb ünnepi beszéddel, hitetlenkedve kapott a fejéhez...

                                           (Örömmámorban a díjkiosztó gála után -The Telegraph, 2005)

Néhány hónappal később a szakma az év dalszerzőjének járó Ivor Novello díjjal ismerte el Tim munkásságát.

Ed Roe, az amerikai rendező-producer, pedig még ebben az évben elkészítette az együttesről szóló, Strangers című dokumentumfilmjét.

Úgy tűnt, hogy a zenekar pályája megállíthatatlanul ível felfelé és ebben semmi nem állíthatja meg.

                                (Bono /U2/ és Tom, közös koncert előtt - New York -2005)

297448_129516187193253_1155503671_n.jpg

Tomot azonban egyre inkább frusztrálta a kirobbant siker.  A kezdeti mámort szinte napról napra szorította ki a szorongás és a félelem. Újra visszatértek a gyerekkori rémálmok és pánikrohamok, amiket eleinte "csak" evéssel és alkohollal, majd egyre gyakrabban drogokkal igyekezett elfojtani. A "könnyű" drogok azonban ekkor már kevésnek bizonyultak. Úgy érezte, túl nagy elvárásnak kell megfelelnie és korántsem volt biztos abban, hogy képes megfelelni a vele szemben támasztott elvárásoknak.  A topzenészeket rendszeresen megkörnyékező dílerektől könnyedén lehetett hozzájutni az úgynevezett "kemény" drogokhoz  is, ő pedig idővel engedett a kokain csábításának.

                                                              (Tom és a téli depresszió- Alex Lake fotója, 2004)

179167_114724178672454_1271411756_n.jpg

 ...egyre furcsábban viselkedett, majd fokozatosan elszigetelődött társaitól. Időnként eltűnt a próbákról, amikor pedig előkerült, többnyire csak üveges tekintettel bámult maga elé. Máskor egy-egy fellépés alkalmával lett rosszul. 2005 nyarán végül odáig fajult mindez, hogy egyik soron következő koncertjüket lemondták Tom rosszuléte miatt.

Adam dühöngött, Tim és Richard pedig aggódva figyelte barátjuk változásait. 

Tim, akiben az aggodalom és adrenalin hatására elemi erővel tört fel a ihlet, szinte ontotta a jobbnál jobb dallamokat és már az együttes következő nagylemezét tervezte.            

                                                              

                                                                               (Tim a zongoránál - Alex Lake, 2005)

51899529_149069499361582_9035158916312334336_n.jpg

A turné későbbi állomásain pedig már új szerzeményei közül is hallható volt a Nothing In My Way, csakúgy, mint a rajongók körében azóta egyfajta "himnusszá vált" Hamburg Song.

Utóbbit Tim saját elmondása szerint eredetileg barátnőjének (későbbi feleségének) szánta, végül azonban Tomnak ajánlotta.

             ( "...Will you see me in the end or is it just a waste of time trying to be your friend..." - Hamburg Song a chicago-i Aragon Ballroom-ban - 2005)

(A "Nothing In My Way" kezdeti verziója - Chicago, Aragon Ballroom, 2005) 

A chicago-i Aragon Ballroom-ban debütált a Try Again című, imához hasonlatos dal is, ami - későbbi elmondása szerint - különösen közel állt Tomhoz.

"...But I was made the way I am
I'm not a stone; I'm just a man
Lay down your arms and I will lay down mine
Rip back the time that we've been wasting
God, I wish you could see me now
You'd pick me up and you'd sort me out..."

 

Timnek a magánélete is sorsfordító változásnak indult és még ebben az évben feleségül vette szerelmét és egykori csoporttársát, Jayne-t. 

Tom pedig, akinek apja már megbocsátotta, hogy otthagyta az egyetemet,  tovább folytatta a se veled - se nélküled kapcsolatát Nat-tel... miközben egyre inkább úgy tűnt,  hogy szép lassan teljesen kicsúszik a talaj a lába alól.

 

 

MINDENKI VÁLTOZIK

4. rész

 

 Tim eltökélte, hogy nem vesz tudomást a Coldplay sikereiről. "Szerencséjük volt" - ismételgette gyakran a barátainak, valahányszor a téma szóba került - egyszer majd nekünk is lesz..." Mindeközben a lelke mélyén csalódottsággal töltötte el tudat, hogy ők maguk még láthatóan messze vannak az egykori évfolyamtársak sikereitől.

A BMG lemezcég ugyan aláírt velük egy szerződést, ami eleinte szép reményekkel kecsegtetett, ám továbbra sem lett lemez a dologból.

"Sokkal keményebben kell dolgoznunk, mint eddig..." - mondogatta Tim eltökélten a többieknek.

Nagy erőkkel zajlottak a próbák és a fellépések; egyre több feldolgozással (Oasis, U2, Beatles, The Smith és mások) ám egyre több saját szerzeménnyel is.

A szégyenlős Tom, aki a fellépések alatt gyakran lámpalázzal küszködött, hamar felismerte a zenésztársak által preferált alkoholos italok feszültség- enyhítő hatását. Mi több... úgy érezte, olyan magabiztosságra tesz szert általuk, amelyet korábban soha nem tapasztalt. Egy ilyen magabiztos hangulatban ismerkedett össze egy helyi lánnyal az ismerős hastingsi kocsmában. Abban reménykedett, hogy Nat végre elfeledteti vele régi szerelmét, azt a lányt, akinek hosszú ideje próbált udvarolni, de hiába. Tim pedig annak idején annyira sajnálta őt a lány miatt, hogy "She has no time" címmel dalt írt az esetről Tomnak, vigasztalásul.

Mivel a Cherry Keane nevet egy idő után túl hosszúnak és "nőiesnek" találták, úgy döntöttek, elhagyják a névből "Cherry-t" és ettől kezdve Keane-ként működnek tovább.

2001 novemberében James Sanger producer meghívására a franciaországi Les Essarts-ba utaztak, hogy rögzítsék néhány szerzeményüket... ekkor született meg a Sunshine című dal...

Az így felvett dalaikat később -saját költségen- kiadták egy sussex-i kiadón keresztül, majd a koncertek után igyekeztek áruba bocsátani az elkészült példányokat...   

A várva várt áttörés azonban ezután sem következett be.

 - Elegem van, én ezt így nem csinálom tovább! - fakadt ki egy napon Dominic. Megfagyott a levegő. - Nézzétek meg a régi barátainkat; mindenki tart valahol, mindenki fejlődik, mindenki változik... erre mi?! ...mi ugyanazt csináljuk évek óta, ugyanúgy kínlódunk, ugyanúgy kilincselünk, ugyanazok a senkik vagyunk és ugyanolyan büdös, füstszagú pubokban játszunk, csak most épp a naaagy London sokezredik bandájaként... ennyit tudunk felmutatni. ...szerintem ti is látjátok, hogy felesleges erőlködés ez az egész... és bármennyire is bírlak titeket meg a közös zenélést, belefáradtam ebbe..."

A srácok, akik egy ideig rendületlenül hittek abban, hogy Dom meggondolja magát, végül belátták, hogy nincs mit tenni. 

Dominic döntött, és miután elrobogott vele az East-Sussex felé tartó vonat, Tim, Tom és Richard tanácstalanul nézett egymásra.

"Tulajdonképpen megértem őt - kezdte bánatos szemekkel Tom- nekem is elegem van már Londonból, az erőlködésekből és sokszor gondolok arra, hogy szívesen hazamennék, de..." - Tomot borzongással töltötte el a gondolat, hogy hazaköltözzön a szülei lakásába, azok után, hogy otthagyta az egyetemet.

- Talán nekünk is össze kellene pakolnunk. Van ennek értelme így? - nézett Richard Timre.

-Talán van értelme...-  mondta elgondolkodva Tim, aki abban a pillanatban elhatározta, hogy megszerzi azt a bizonyos Yamaha CP70B elektronikus zongorát, amit már jóval korábban kinézett magának. 

"Ugyan fogalmam sincs, hogyan kerítek hozzá annyi pénzt - mondta később, a tervei kapcsán Tomnak- Ez a cucc közel egy vagyonba kerül."

"Azt hiszem, maradt még épp elég Cherry örökségéből..." - mosolygott cinkosan Tom.

Miután becipelték a hangszert a közös albérletbe, Tim szinte megszállotjává vált és úgy viselkedett, mint egy gyerek, aki új játékra talált. "Ezt hallgassátok - lelkendezett a többieknek - basszus, gitár, ukulele, orgona, zongora, vonósok, minden, amit akartok... hát kérdem én, kinek kell ide még egy gitár?" 

Dominic távozása azonban menthetetlenül rányomta a bélyegét az együttes hangulatára. Ettől kezdve ráadásul fokozatosan csökkentek, végül teljesen megszűntek a fellépésekre szóló ajánlatok. Általános rosszkedv uralkodott el a tagok között, aminek következtében igyekeztek a  lehető legkevesebbet beszélni a történtekről. 

Tim egyre többször menekült az új zongorájához és gyakran éjszakákon át kísérletezett rajta.

Tom felelősnek érezte magát a kialakult helyzetért és egyre inkább az éjszakába, pontosabban az alkoholhoz menekült. Egy ilyen alkalommal pedig, amikor egy zenészcimbora Extasy tablettával kínálta, mondván "olyan ez, mint a pia, csak sokkal jobb",  Tom már nem hezitált, hogy elfogadja-e. 

 2002 augusztusában a Coldplay ismét új nagylemezzel jelentkezett. Az In My Place című daluk villámgyorsan robbant be a brit és nemzetközi sláger-listákra.

Tim, aki továbbra is igyekezett nem venni tudomást az együttes sikereiről, egyre inkább úgy érezte, mindez - az elmúlt időszakban történtekkel együtt - lassacskán felőrli őt...

Ahogy máskor, megnyugtatásképp most is a zongorája mellé ült, ám egyre csak Dominic szavai jártak a fejében. "Domnak igaza volt - gondolta - mindenki tart valahová, mindenki változik, mi pedig csak egy helyben topogunk... mindenki változik, mindenki változik - kezdte dúdolni egyre hangosabban, miközben elragadó dallamok csendültek fel a kezei alól - "...everybody's changing and I don't feel the same..."

A régi ismeretségeknek köszönhetően - hosszú idő után - decemberre végre újra felkérést kapott az együttes. A fiúk, akik érezték, hogy minden eddiginél nagyobb a tét, gőzerővel próbálni kezdtek.

...úgy gondolták, hogy az unásig játszott feldolgozások helyett ezúttal jóval nagyobb hangsúlyt fektetnek Tim - ekkor már zongorára hangszerelt -szerzeményeire... 

 Végül elérkezett 2002. december 22.

Amikor Simon Williams, a Fierce Panda mogul megérkezett a Betsey Trotwood nevű szórakozóhelyre, nem érzett különösebb lelkesedést, hogy meghallgassa az épp színpadra vonuló vidéki srácokat... "Elvégre nem minden nap botlik az ember olyan együttesbe, mint a Coldplay"- vigasztalta magát a kedvenc mottójával. Egy idő után azonban belátta; kellemesen csalódott az új fiúkban, méghozzá kifejezetten kellemesen. Az "Everybody's Changing" című daluk pedig egyenesen elvarázsolta...

 "Nagy hírem van számotokra - állt meg előttük a koncert után Adam, széles mosollyal az arcán - A Fierce Panda vezetője érdeklődik irántatok!"

- A kicsoda micsodája? - nézett fel Tom elcsigázottan.

- Simon Williams! Ha esetleg nem tudnátok, ő fedezte fel a Coldplayt!

Tim prüszkölve köpte ki a sörét; "Ugye, te most viccelsz velünk?!?!?"

Adam azonban nem viccelt. A srácok pedig nem sokkal később már a Fierce Panda irodájában ültek és alig hittek a szemüknek, amikor a titkárnő eléjük tolta azt a bizonyos szerződést.

A Williams által elsőként kiválasztott dal, a személyes nagy kedvenc, az Everybody's Changing lett... A dal önálló kislemez lett, Steve Lamacq pedig a "hét kislemezének" nevezte ki, 2003 április 23.-án. A dal alig egy hónap múlva az angol slágerlistán landolt...

...a dolgok ettől kezdve hihetetlen fordulatot vettek. ...egyre több programszervező, majd tévéproducer és lemezkiadó kezdte őket bombázni az ajánlataival.

 A fiúk, akik egy ideig vonakodtak attól , hogy másik lemez cég felé kötelezzék el magukat, végül engedtek Ferdy Unger-Hamilton ajánlatának, aki az Island Records képviseletében meglehetősen kitartónak bizonyult.

"Miután meghallottam az Everybody's Changing-et, azonnal tudni akartam, kik ők, mit csinálnak, aztán rá kellett jönnöm, hogy a többi daluk is brilliáns...- lelkendezett Hamilton a sajtónak - Mi több, hallottam őket élőben és fantastikus show-t adtak... de ha nem hallottam volna a koncertjüket, akkor is ragaszkodtam volna ehhez a szerződéshez....- majd mosolyogva tette hozzá -egyébként biztosítottam őket, hogy semmit nem akarok változtatni azon, amit csinálnak. "

 

 

Időközben a gyerekkor iránti nosztalgia ihlette Somewhere Only We Know, (a videót lásd a bevezetőben)  majd a This Is The Last Time és a Bend And Break dalok is ostromolni kezdték  a slágerlistákat.

A 2003-as év így rendkívül eseménydúsan telt a Keane tagjai számára, ők pedig végül aláírták a szerződést az Island-dal.

Adam egy Alex Lake nevű srácot szerződtetett az együttes hivatalos fotósának, aki ez év augusztusában el is készítette  velük első fotósorozatát.

                             (Tim, Richard és Tom, Alex Lake fotóján - Battle, 2003)

189975_176129732531898_871645384_n.jpg

 

Időközben meghívást kaptak többek között Jools Holland, Joe Whiley, valamint a BBC4 műsorába is, majd egy sussexi stúdióban végre elkészíthették első nagylemezüketHopes And Fears címmel.

Arra pedig, ami ezek után következett, még a legmerészebb álmaikban sem gondoltak volna. A lemez nem várt sikert aratott, ráadásul nem csak Európában, hanem  tengerentúlon is.

Adam telefonja szinte megállás nélkül csörgött, az újságírók pedig egymásnak adták a kilincset. Egyes lapok egyenesen "az új Coldplay-ként", míg mások "gitár nélküli csoda-trióként" emlegették őket.

"Mondjátok, hogy ez nem valami álom" - mondogatták egymásnak, hitetlenkedve.

Az Everybody's Changing 2004 májusában az angol hivatalos lista negyedik helyén landolt, maga mögé utasítva a Coldplay-,  a Franz Ferdinand és még sok más neves előadó slágereit. 

"Megcsináltuk! - mondogatták boldogan egymásnak - végre mi is megcsináltuk!"

                                        (A csodafiúk-  Q Magazine, 2004. márius. 30.)

2019-02-09_13_24_46_1.png