...és amíg Tom időről időre a magányba burkolózott, a már középiskolás Tim baráti társasága egyre bővült...
Így került barátságba egy bizonyos Richard David Hughes nevű sráccal, akinek nagy szenvedélye volt a bringázás és... a dobolás. Gyakran előfordult, hogy Richard-dal egészen a bexhill-i partokig bicikliztek, esős időben pedig Timék lakásába húzódva hangszeres próbákat tartottak...
Timnek meggyőződése volt, hogy korábban is találkozott már a sráccal; igen - emlékezett - ő lehet az, akit egy közös lovaglólecke alkalmával édesanyja "posh"-nak titulált. (Merthogy Richardnak "menő" lovas felszerelése volt, ő pedig csak egy otthon használt melegítő-nadrágot hordott magával...)
(A két újdonsült barát; Richard és Tim)
Tom ekkoriban némiképp kívülállónak érezte magát, egészen addig, amíg el nem érkezett a továbbtanulás ideje.
A szülei által megcélzott híres Tonbridge School pedig az ekkor még ő szemében is a legjobb lehetőségnek tűnt, tekintve, hogy itt tanult Tim és Richard.
Miután pedig kiderült, hogy ugyanabban a boarding house-ban lesz elszállásolva, amelyikben Tim is lakik, már alig várta a beköltözést - és a "nagyfiúknak" járó diákéveket.
Ekkor még nem is sejtette, hogy gyerekkorának legnehezebb és egyben sorsfordító időszaka veszi kezdetét.
(A híres-hírhedt Tonbridge School bejárata)
(Az iskola egyik bentlakásos épülete, a Hill Side House- itt lakott a középiskolai évei alatt Tim és Tom)
(Csoportképen a tonbridge-i diákok; Tim balról jobbra a harmadik sorban ötödikként, Tom Rice-Oxley jobbról balra az első sorban, elsőként, Tom Chaplin pedig mellette, másodikként - Tonbridgian Magazine, 1992)
Tomot újdonsült diákként érte a megtiszteltetés, hogy bekerülhetett a iskolai kápolna kórusába és úgynevezett "kórusfiúként" lépett elő.
Ő azonban sehogy sem tudta értékelni az elit diákélet "kiváltságos mindennapjait", mi több, egyre nyomasztóbbá vált számára a tonbridge-i lét.
"Könnyű célpont voltam..." - emlékszik vissza később egy interjúban - "...az, ami velem megtörtént, sok hasonló helyzetben lévő iskolás-fiúval is megtörténik és én csak egy voltam közülük..."-nyilatkozta egy másikban -"...de ahogy látom, olyan társadalomban élünk itt Angliában, amely notoriusan az asztal alá söpri a problémákat..."
Arra, hogy mi történt vele akkoriban az ódon falak között, máig nem derült fény a rajongók számára, azt azonban többször megerősítette, hogy pánik-rohamokkal tűzdelt, mélyülő depressziója ebben az időben vette kezdetét...
Tim, aki mindeközben egyre komolyabban fontolgatta egy popegyüttes megalapítását barátaival- látva az aggasztó változásokat - a zene által próbált vigaszt nyújtani Tomnak és szinte kötelességének érezte, hogy felkarolja az egyre inkább bezárkózó fiút.
Gitározni tanítgatta és kitartóan buzdította a kóruson kívüli éneklésre.
Volt azonban még valaki, aki nem hagyta figyelmen kívül Tom sorsának alakulását. A titokzatos barát pedig nem volt más, mint egy, az iskola szolgálatában álló tealady, Ms Cherry Keane. S hogy miért volt ő titokzatos?
Cherry személyét a mai napig különféle találgatások és pletykák övezik; egyesek szerint ő tulajdonképpen Tom egyik nagynénje volt (ezt Tom később, egy tévéműsorban megcáfolja...) mások szerint a Chaplin család barátja, megint mások szerint egy dada, illetve egy, a családhoz közel élő egyedülálló hölgy, aki - gyereke nem lévén - a környék gyerekeit pátyolgatta. Annyi talán bizonyos, hogy Cherry különösen megkedvelte Tomot és nem sokkal később a fiú barátait is; Timet, Richardot, és Dominic-et.
Ms Keane, aki nagy lelkesedést mutatott a srácok szárnypróbálgatásai iránt, rendre arra biztatta őket, hogy valósítják meg az álmaikat.
Különösen nagy öröm volt ez Tomnak, aki akkoriban gyakran hallotta édesapjától, hogy" hagyd már azt a nyavalyás gitárt és keress valami rendes elfoglaltságot magadnak."
Tom egyre jobban kötődött Cherry -hez, Tim pedig egyre eltökéltebbé vált egy zenekar alapítását illetően.
1995-ben, érettségi vizsgája évében végül rá is szánta magát a nagy lépésre.
Richard, illetve az ő legjobb barátja, Dominic Scott társaságában megalapította a Lotus Eaters elnevezésű együttesét. A szerepek ekkora már egyértelművé váltak; ő maga zongorázik, Dom a húrokat pengeti, Richard pedig a dobok mögött ül.
Tim egyre inkább szeretett volna egy "lead singer-t" is a banda élére, valakit, aki kizárólag az énekléssel foglalkozik. Ismerve Tomot és a képességeit, már első körben "beajánlotta" őt a fiúknál.
Richard és Dominic azonban hallani sem akartak az ötletről és egyenesen nevetségesnek titulálták azt. Tom túlságosan gyerek hozzájuk, ráadásul kiállása sincs - gondolták...
Tim azonban nem adhatta fel ilyen könnyen...
