KEANE - Egy titokzatos együttes nem titkolt története

keanehungary

keanehungary

Új fiúk Londonban...

3. rész

2019. február 07. - keanehungary

...végre elérkezett 1997. Várva várt esztendő volt ez Tom számára . Az érettségi és a Tonbridge-ből való szabadulás  ideje. Az igazi csoda azonban mégcsak ezután várt rá, amikor kiderült, hogy Timnek végül sikerült meggyőznie a fiúkat. Énekes leszek - gondolta és mámorító boldogsággal töltötte el a tudat- Énekes leszek, méghozzá Tim együttesében! Egy igazi együttes igazi énekese! Én! Én, akit a suliban csak piszkáltak... Most meglátják, most majd megmutathatom nekik... 

Az öröme azonban nem tartott sokáig. Apja elintézte neki a repülőjegyet, ami azt jelentette, hogy az iskolai halasztás teljes évére Afrikába megy. A következő évet tehát - zenélés helyett- jószolgálati munkásként kell eltöltenie.  Tomnak ekkor már a legkevésbé sem fűlt a foga az egészhez, de pontosan tudta, hogy ez alól nem lehet kibújni.

De miért most?! Miért éppen MOST?! - bosszankodott magában- amikor végre jól alakulnak a dolgok, amikor olyasmi történik, amiről eddig csak álmodtam!!

...majd hamarosan megérkezett a rwandai segély-központba, ahol a szülei már előkészítették számára a terepet. 
Mindeközben Battle-ben továbbra is zajlott az élet és a próbák... Egy nap azonban Tim nem jelent meg a szokásos, délutáni próbán... Richard mindössze annyit tudott, hogy egy Chris nevű sráccal van találkozója, az évfolyamból.
Tim látásból már jól ismerte a göndör hajú fiút, akiről azt is tudta, hogy egy saját zenekart vezet, hiszen nem egyszer hallották már egymást játszani. Timnek ráadásul kifejezetten tetszett, amit csinálnak, így izgatottan várta, mivel rukkol elő a srác. "Örömmel vennénk, ha beszállnál hozzánk billentyűsnek" - vetette fel Chris. Timnek hízelgett az ajánlat,  ám arra jutott, hogy gondolkodási időt kér.
Néhány nap őrlődés után végül nemet mondott. Nem tehetem ezt meg a srácokkal - gondolta letörve - számítanak rám, hisznek bennünk és én nem hagyhatom őket cserben... Egyébként is... micsoda név az, hogy Coldplay!?"-mosolygott magában.
Igyekezett gyorsan elfelejteni a találkozást, amikor, egy másik alkalommal egy másik évfolyamtársa lépett oda hozzá. "Adam Tudhope vagyok" - nyújtotta a kezét fülig érő szájjal. "Én pedig fáradt vagyok..." - vetette oda foghegyről Tim. Egyáltalán nem volt kedve a sráccal való beszélgetéshez, de végül megenyhült - Mit szeretnél?
-Egész jók vagytok és arra gondoltam, lehetnék  a menedzseretek, ha ti is úgy gondoljátok... csak, mert jó vagyok ilyesmiben és ismerek is pár embert errefelé... persze, nem kell azonnal válaszolnod. "Ki ez a majom?" - súgta a fülébe eközben Dominic. 
-Kösz, de jól megvagyunk enélkül is... -vetette oda Tim.
-...ezt azért csak tedd el - vigyorgott tovább az öltönyös fiú, majd egy cédulát csúsztatott Tim zsebébe- hátha jól jön később...
A szavai gondolkodóba ejtették Timet, aki végül - legyűrve az ellenérzéseit - győzködni kezdte a Richard-ot és Dominic-et "...új fiúk vagyunk Londonban, még jól jöhet az ismeretsége... én azt mondom, tegyünk egy próbát!"
Adam elégedetten fogadta a srácok megkeresését és szinte azonnal munkához látott.
Nem sokkal később, 1998 július 3.-án  landolt Tom gépe Londonban. Richard alig várta őt a reptéren.
"Egy hetünk van, hogy felkészüljünk!" - mondta izgatottan  - Mégis mire? - nézett rá értetlenül Tom. Az első igazi koncertünkre!!- Tom szemei nagyra kerekedtek.- "Van egy srác, bizonyos David Lloyd Seaman és segítene nekünk bekerülni egy elég menő pubba, Londonba... London!!! Ugye, tudod, ez mit jelent?!
Tom nem akart hinni a fülének. 
Lázas készülődés következett. 
Július 13.-án pedig már teljes felszereléssel álltak a Hope& Anchor Pub színpadán. A siker egyöntetű volt és úgy tűnt, remek kilátások vannak a folytatásra.
Tomnak azonban más kötelességei is voltak. Mivel nem akart csalódást okozni a szüleinek, már korábban jelentkezett az Edinburghi Egyetem kortárs-művészettörténeti karára. Az egyetemre való készülődés azonban egyre aggasztóbbá vált számára. Fogalma sem volt, hogy fogja később összeegyeztetni a tanulmányait a közös zenéléssel és ki tudja... talán egy ígéretes zenei karrierrel. Kétségbeeséssel töltötte el a gondolat, hogy hátat fordítson a többieknek, annál is inkább, mert egyre biztosabb volt abban, hogy nincs az az egyetemi diploma, amiért feladná a közös álmaikat.
A debütálás után ráadásul újabb ajánlatok érkeztek és már nem csupán pubok felől... hanem többek között a londoni Xfm rádiócsatorna részéről, akik kilátásba helyeztek egy meghívást.
"Már majdnem azt hittük, megcsináltuk!"-mesélte később Tom, aki ez év vége felé már komolyan fontolóra vette, hogy felfüggeszti a tanulmányait ...feltéve, ha megtalálja a megfelelő módot arra, hogy mindezt közölje a szüleivel.
"Most teszed tönkre a jövődet!" -tajtékzott apja a telefonban- "ám legyen... bohóckodj tovább a többiekkel, de anyagi támogatást tőlem ehhez ne várj!"
Mindezek ellenére Tom hajthatatlan volt és beköltözött abba a lakásba, amit Tim nézett  ki magának és az együttes tagjainak, London egy Észak-nyugati kerületében. Miközben nagy erőkkel böngészett az álláshirdetések között, Tom hosszas levelet írt Cherry Keane- nek, részletezve az elmúlt időszak történéseit, beleértve az apjával való veszekedést.
...lassan eljött az 1999-es év is, ám  Cherry-től nem érkezett válasz. Érkezett helyette azonban valami más... egy pecsételt levél, amelyből kiderült, hogy Cherry meghalt, Tom pedig hivatalos közelgő hagyatéki tárgyalásra. 
Tom összetört.
Szerette volna még egyszer megköszönni a sok biztatást és támogatást Cherry-nek. "Mi lenne, ha átkeresztelnénk a bandát Cherry Keane-re?" A többiek -bár eleinte furcsának találták az ötletet- hamar belátták, hogy mindannyian sokat köszönhetnek az asszonynak, aki nélkül talán még mindig Timék lakásában próbálnának... ha egyáltalán próbálnának.
 

 

                                        (Együtt a londoni éjszakában - Tim, Richard, Dominic és Tom)

 

283422_451729474879316_1792858369_n.jpg

                                            (Munkában a fiúk -Tom, Adam, Tim és a háttérben Richard - Strangers, 2005)

2019-02-06_18_52_56_1.png

 

                                                                           (A korai /Cherry/ Keane)

1466077_10200961858104316_1168539032_n.jpg

 

2000 nyarán, egy esős délutánon az albérlet konyhájában ülve Tim arra gondolt, összeüt a barátainak egy könnyű vacsorát. Amíg az edények között kotorászott, a háttérben - szokás szerint - az MTV aktuális műsora szólt. Most épp a heti sláger-listával. 

"...úgy tűnik, a héten nagy sikerrel debütál a Yellow, a Coldplay-től..."- ütötte meg fülét a műsorvezetőnő csengő hangja.

COLDPLAY?!? Tim úgy pattant fel a szó hallatára, mint akit darázs csípett meg.
Tátott szájjal meredt a képernyőre, amikor megpillantotta az ismerős szőke fürtöket.
"Ők azok... ez tényleg ő!!!!!A haver, az egyetemről!!! Ezt nem hiszem el... Megcsinálták!!!
Úgy érezte, hogy szeretne kiszaladni a világból, de csak állt ott, döbbenettől bénán és szinte hallotta, ahogy a nagy, kövér könnycseppek végigperegnek az arcán.

A bejegyzés trackback címe:

https://onadayliketoday.blog.hu/api/trackback/id/tr7614612230

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása